|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. SZEPTEMBER
|
|
Rio 2013
Idén
Rio de Janeiro adott otthon a katolikus fiatalok világtalálkozójának.
Július 26-án a híres tengerparton, a Copacabanán hárommillió fiatal
előtt mutatott be Szentmisét s beszélt a fiatalokhoz Ferenc pápa.
Mielőtt még a bulvár és a média elterelte volna figyelmünket a
lényegről, Ruppert atya lefordította, és a következő vasárnapi misén
felolvasta nekünk a Szentatya üzenetét, hogy a lényeget lássuk, s
hagyjuk a „szenzációkat”. Kérem, olvassák figyelmesen, amit a
fiataloknak mondott, de nem csak a fiataloknak szól. (forrás: Magyar
Kurir)
Fiatal barátaim!
„Jó nekünk itt lenni!”
– kiáltott fel Péter, miután látta a színében elváltozott, dicsőségbe
öltözött Jézust. Használhatjuk-e mi is most ezeket a szavakat?
Szerintem igen, mert mindnyájunknak jó itt lenni együtt, Jézus körül! Ő
az, aki befogad minket, és jelenvalóvá teszi magát köztünk, itt Rióban.
De az evangéliumban hallottuk az Atya szavait is: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” (Lk 9,35).
Ha tehát egyik részről Jézus az, aki befogad minket, másrészről nekünk
is be kell fogadnunk őt, figyelemmel hallgatni szavait, mert épp Jézus,
a megtestesült Ige, befogadása által képes átformálni bennünket a
Szentlélek, megvilágítani a jövőbe vezető utat, és szárnyakat adni
reményünknek, hogy örömmel járjunk utunkon. (vö. Lumen fidei 7.)
De mit tehetünk? „Bota fé – adj hozzá hitet!”
Az Ifjúsági Világtalálkozó keresztje zarándoklata során
végigvisszhangozta egész Brazílián ezt a kiáltást. „Adj hozzá hitet!” –
mit jelent ez? Amikor valami finomat főzöl, és azt látod, hogy hiányzik
belőle a só, akkor adsz hozzá sót; ha hiányzik az olaj, akkor adsz
hozzá olajat. „Hozzáadni” tehát annyit tesz, mint „belehelyezni,
beleönteni”. Így van az életünkkel is, kedves fiatalok: ha azt akarjuk,
hogy értelme legyen és teljes legyen, ahogy ti magatok szeretnétek és
megérdemlitek, azt mondom mindannyitoknak: „adj hozzá hitet”, és új íze
lesz az életednek, egy új iránytűt kapsz, amely mutatja az irányt. „Adj
hozzá reményt”, és minden napod megtelik fénnyel, távlataid nem lesznek
többé homályosak, hanem ragyogóak; „adj hozzá szeretetet”, és életed
olyan lesz mint a sziklára épített ház, utad örömteli lesz, mert
rengeteg barátra találsz, akik együtt járnak veled ezen az úton. Adj
hozzá hitet, adj hozzá reményt, adj hozzá szeretetet!
De ki az, aki mindezt megadhatja nekünk? Az evangéliumban hallottuk a
választ: Krisztus. 'Ez az én választott fiam; őt hallgassátok!' Jézus
az, aki Istent hozza el nekünk és elvisz minket Istenhez, vele átalakul
és megújul az egész életünk, s így új szemekkel tudunk tekinteni a
valóságra, Jézus nézőpontjából, az ő szemeivel (vö. LF 18). Ezért ma
erővel mondom nektek: 'add hozzá Krisztust' az életedhez, és egy olyan
barátra találsz, akire mindig rábízhatod magad, 'add hozzá Krisztust',
és látni fogod, hogyan nőnek szárnyai reményednek, hogy örömmel járhasd
a jövő útját; 'add hozzá Krisztust', és az életed megtelik szeretettel,
termékeny élet lesz.
Szeretném, ha ma mindannyian őszintén feltennénk magunknak a kérdést:
kibe vetjük reményünket? Önmagunkba, a dolgokba, Jézusba? Megvan a
kísértés, hogy önmagunkat helyezzük a középpontba, hogy azt higgyük:
egyedül mi magunk építjük a saját életünket, vagy hogy az a
birtoklástól, a pénztől, a hatalomtól lesz boldog. De nem így van!
Biztos, hogy a birtoklás, a vagyon, a hatalom adhat egy pillanatnyi
mámort, a boldogság illúzióját, de a végén ezek fognak birtokba venni
minket, és arra ösztönöznek, hogy mindig többet birtokoljunk, és soha
ne legyünk elégedettek. 'Add hozzá Krisztust' az életedhez, helyezd
újra Belé a reményedet, és soha nem leszel csalódott! Látjátok, kedves
barátaim: a hit forradalmat hoz az életünkbe, melyet kopernikuszi
fordulatnak nevezhetünk, mert kivesz a középpontból minket magunkat, és
Krisztust helyezi vissza oda; a hit belemerít minket az ő szeretetébe,
amely biztonságot, erőt, reményt ajándékoz nekünk. Látszólag nem
változik semmi, de lényünk mélyén minden megváltozik. Lakást vesz
bennünk a béke, a szelídség, gyengédség, a bátorság, a derű és az öröm,
melyek a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5,22).
Lényünk átalakul, gondolkodásunk és cselekedeteink megújulnak,
Jézusnak, Istennek a gondolataivá és cselekedeteivé válnak. A Hit
évében ez az Ifjúsági Világtalálkozó igazi ajándék, amelyet azért
kapunk, hogy általa még közelebb kerülhessünk az Úrhoz, hogy
tanítványai lehessünk és misszionáriusai, hogy hagyjuk, hogy megújítsa
életünket.
Kedves fiatal barátom: 'add hozzá Krisztust' az életedhez! Ezekben a
napokban Ő maga vár téged Igéjében; hallgasd figyelmesen, és szívedet
át fogja melengetni az ő jelenléte; 'add hozzá Krisztust': ő magához
fogad a bűnbocsánat szentségében, hogy irgalmasságában begyógyítsa a
bűn sebeit. Ne félj attól, hogy Isten bocsánatát kérd! Ő soha nem fárad
bele a megbocsátásba, olyan, mint egy apa, aki szeret bennünket. Isten
maga a tiszta irgalom! 'Add hozzá Krisztust': Ő vár rád Testével az
Eucharisztiában, jelenlétének szentségében, szeretet-áldozatában, és a
sok-sok fiatal kedvességében, emberségében, akik barátságukkal
gazdagítanak majd, s akik bátorítanak hitük tanúságtételével,
megtanítanak majd a szeretet, a jóság, a szolgálat nyelvére. Te is
lehetsz, kedves fiatal barátom, az ő szeretetének boldog tanúságtevője,
bátor tanúja az ő Evangéliumának, hogy általa kicsit több fény jusson
ebbe a mi világunkba.
'Jó nekünk itt lenni', jó Krisztust az életünkben tudni, beleadni a
hitet, a reményt, s a szeretetet, amit ő ajándékoz nekünk. Kedves
barátaim, a mai ünnepi alkalmon fogadtuk az Aparecidai Szűzanya
szobrát. Máriával együtt mi is szeretnénk tanítványok és
misszionáriusok lenni. Ahogy ő, mi is szeretnénk kimondani az 'igent'
Istennek. Kérjük az ő anyai szívét, hogy járjon közben értünk, hogy a
mi szívünk is készen álljon Krisztust szeretni és másokkal
megszerettetni. Ő vár ránk és számít ránk!
Ámen.”
|
|
|
