|
Lelkipásztori üzenet: A Szent Kereszt felmagasztalása
„Mi
azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan
botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár
zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor
1,23-24) Sokak számára valóban botrány a kereszt és egyben mindenféle
fájdalom is. Szükségünk van arra, hogy megismerjük a rossz és a
szenvedés titkára adott isteni választ. Egy bennünket meghaladó,
Krisztus által kinyilatkoztatott választ. Sokszor annyira erősnek
érezzük a világban jelenlévő gonoszság botrányát, hogy újra és újra
felmerül bennünk a kérdés: Miért engedi ezt meg Isten? Miért nem
állítja meg a rossz tovaterjedését? Lelki szenvedést okoz látni a
rosszat, miközben Isten látszólag nem tesz semmit. Hogyan tűrheti el az
ártatlanok szenvedését? Mély seb ez a lelkünknek.
Ennek a titoknak a kulcsa Krisztus keresztje. Szent Pál szavaival: erő
a gyengeségben, titok, mely zavarba ejti az embert. Mi egy isteni,
látványos, nagyszerű, diadalmas és végső soron gőgös győzelmet várunk,
és Isten egy nagyon alázatos győzelmet mutat nekünk: Isten, aki hagyja,
hogy a gonoszság rárontson, aki magára veszi a rosszat, és ezzel győzi
azt le. Nehéz elfogadni ezt a titkos valóságot, ezt a rejtett fényt,
ezt a belső világosságot. Halál által győzni a halálon, szenvedés által
a szenvedésen, mély titok ez a számunkra. Jézus nem áll ellen a
gonoszságnak, és ezzel diadalmaskodik. Az Isten szeretetéből forrásozik
ez az alázat, mely megszabadít minket a bűntől. „Mert úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az
el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Isten nem tétlen látva az
emberi szenvedést, van válasza a szenvedés titkára. A feszület
egyszerre fejezi ki a bűn szörnyű következményét, a szenvedést és a
halált, de ugyanakkor az Isten szeretetét, a megbocsátást is. Az ünnepi
mise olvasmánya nem véletlenül idézi fel a Mózes által készített
rézkígyó történetét. Jézus lett ez a pusztában felemelt jelképes
rézkígyó. A szenvedés és a rossz jelképe, hiszen ténylegesen hordozza
bűneinket és ugyanakkor orvosság is a szenvedésre és a rosszra, mert
aki hittel rátekint, az életet kap. Ez a szeretet tesz minket képessé
az igazságtalanság hordozására.
Jézus nyitotta meg a szívünket az Isten Lelkének, az igazi szeretetnek
megismerésére, amely nem csupán felszínesen, hanem alapvetően alakít át
minket. Ez a szeretet tesz minket is képessé az alázatos győzelemre, a
szenvedéssel és a halállal való szembenézésre. Hiszen ő a végsőkig
elment a szeretetben, életét adta értünk. Krisztus megváltotta a
szenvedést és a halált és számunkra lehetőségként adja egy új isteni
élethez. „Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy
egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan
ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is
nyilvánvaló legyen testünkön.” (2Kor 4,10-11) Ezt az isteni választ
kell elfogadnunk, amikor érezzük magunkban a gonoszság botrányát.
Hittel hordozott keresztünk számunkra is a dicsőség eszközévé válik.
Az olvasmányos imaóra himnusza szeptember 14-én:
Szent kereszt fája, egész világ téged áld,
Benned remélünk, te vagy igaz örömünk;
Győzelmi zászlónk, szabadulás nagy jele,
Életadó fa, rajtad termett életünk.
Tisztelünk téged, élet fája, szent kereszt,
Föld édes dísze, rajtad váltott meg Urunk:
Mindig dicsérünk, rólad mindig szól dalunk,
Fán lettünk rabbá, s fán szabaddá általad.
Fiad keresztjén áldjuk, Atyánk, szent neved,
És dicsőítjük a Szentlelket is veled;
Örvendjetek most, égi szentek, angyalok,
Áldjon ma minden, dicsőséges szent kereszt!
Ámen.
Béla atya
|
