|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. JÚNIUS
|
|
Olvasói levél: Zarándoklat Rómába a Hit Évében
Édesanyámnak
(a szerkesztő) szinte napra a 75. születésnapján indult a zarándokút
Rómába. Bár többször is hallotta a hirdetést, mégsem jelentkezett.
Próbáltam rábeszélni, hogy menjen el, de Ő sokáig ellenállt. Félt a
távolságtól, félt, hogy már túl idős egy ilyen nagy úthoz, nem szerette
volna, hogy rá kelljen mindig várni, de végül addig „rágtam a fülét”,
míg elment. Nagyon fáradtan, de boldogan, élményekkel tele érkezett
haza, s barátnőjével, akinek elmesélte az egész utazást, elhatározták,
hogy megírják az élménybeszámolt. A végén még Béla atya is besegített,
hogy pontosak legyenek a nevek, helyszínek, majd az egészet eljutatták
az újsághoz, hogy mindenki átélje azokat az élményeket, amit kint
átéltek . Fogadják szeretettel soraikat!
Nagy örömmel értesültek a plébánia hívei, hogy kedves atyáink
jóvoltából népes csoport indulhat zarándoklatra az ”örök városba”, a
Katolikus Egyház központjába, hisz II. Theodosius császár óta a
katolikus hit itt lett államvallássá. Itt van a székhelye Szent Péter
utódjainak, és számtalan templom hirdeti az Úr dicsőségét.
Béla, István és József atyával, 44 zarándokkal és két sofőrrel gurult
ki a busz az autóútra, a készülődés fáradságát arcukon viselő
felebarátainkkal 2013. május 13-án az első úticél felé Szlovénián át
Padovába. Micsoda lehetőség, annak a városnak a levegőjét szívni, ahol
a híres Padovai Egyetemen tanult Báthori Miklós az egykori váci püspök,
de ott tanított a világhírű tudós Galileo Galilei is! Ezen gondolatokon
elmélázva morzsoltuk el batyus reggelinket, majd a buzgó zarándokok az
atyák vezetésével elimádkozták a reggeli zsolozsmát is. A mély álomba
szenderülők ezután a busszal ringattatták magukat, hogy mosolyogva
ébredjenek a lenyűgöző szlovén és olasz hegycsúcsok látványára. Kicsit
megpihentünk, mozogtunk, egy csésze illatos kávéval oldottuk a hosszú
üldögélés fáradtságát. Délután 6 órára értünk a városba, és foglaltuk
el a központban elhelyezkedő szállásunkat, majd megnéztük a várost és
alaposabban a Szent Antal Bazilikát, mely közvetlenül a portugál
származású szent halála után, 1232 és 1307 között épült, benne
láthatóan gyönyörű vonzerejével a Szent Antal kápolnával. Jaj, de
hányszor imádkoztunk a többszörösen csodatévő szenthez segítségért,
gondoltuk, amikor megtekintettük sírját. Isten áldottja volt e ferences
szent, aki Szent Ferenccel is találkozott élete folyamán.
A második napon reggeli után továbbindultunk Rómába kis megszakítással,
hogy Orvietot is láthassuk. A hosszú úton az Appennineket és a mesteri
alagutakat csodáltuk. A különös város egy meredek falú dombon áll,
ahová drótkötélvasúton és buszon lehet feljutni. A dombtetőn egy
fantasztikus gótikus katedrális látványa tárult elénk. Jó állapotban
vannak a külső homlokzat domborművei és a belső térben a Fra Angelico
által festett freskók is. Aki nemcsak a Vatikán pápai kápolnájának
festője volt, de itt is páratlant alkotott. Az este már Rómában talált
bennünket szállásunkon a Villa Angeliben. A szálloda kápolnájában
szentmisét hallgattunk a vacsora előtt. Atyáink koncelebráltak. Hat
gyerekútitársunk ministrált.
Szálláshelyünk nem volt messze a Szent Péter tértől, így szerdán
reggeli után gyalog indultunk a Bazilikához, hogy részt vehessünk az
általános kihallgatáson, és pápai áldásban részesülhessünk. Döbbenetes
volt a hatalmas tömeg, ami a téren tolongott. Egy gombostűt sem
lehetett leejteni. 10 órakor megélénkült a tér, mert elindult a
pápamobil. Öröm és taps fogadta a Szentatyát. Sokan csak a kivetítőn
nézhették a tömegben az audienciát. Délután Béla atyával a Vatikáni
Rádióban voltunk, és személyesen megismerkedtünk Vertse Mártával és
Somogyi Viktóriával, akiknek hangját már régen ismerjük a magyar nyelvű
adásokból. Amíg Béla atyával felvételt készítettek, mi az emeleti
erkélyről a szemben lévő Angyalvárat, a Teverét és a hidakat
nézegettük. Később a pompás Lateráni Bazilikát és a Szent Lépcsőt
kerestük fel. Meghatottak bennünket a bibliai képek és az ábrázolt
történetek.
A negyedik napot szentmisével kezdtük a szomszédos Villa Fatima
kápolnájában. Délelőtt a Priscilla katakombát láttuk, ahol vezetőnk
elmagyarázta a több mint ezer éves temetkezési hely nevezetességeit, és
vezetett minket az összesen 13 km hosszú tufába vájt labirintusban. Sok
vértanú és hét pápa sírja mellett itt található a szakértők szerint
legrégebbi Máriát ábrázoló fennmaradt falfestmény a harmadik századból.
Délután a Szent Péter Bazilika várt bennünket, ahol mindenki egyéni
tempója szerint szemlélődhetett és imádkozhatott. A kupolához sajnos
már nem juthattunk fel, mert éppen előttünk zárták be. Hagytunk
látnivalókat legközebbre is!
Az ötödik nap már a búcsúé és a csomagolásé volt. Lassan gördültünk ki
Rómából, vagy csak úgy éreztük, mert még maradtunk volna? Az Appenninek
lenyűgöző hegyeit átszelve érkeztünk az Adria partján lévő Porto San
Giorgioba, ahol egy modern építésü templomban Federico atya és a
korábbi plébános fogadott minket. A kör alakú, demizsonnak becézett
épület, a II. Vatikáni Zsinat éveiben épült, főoltárképén Jézus
feltámadása látható. Don Enrico, a már nyugdíjas 88 éves egykori
plébános atya büszkélkedett a magáénak érzett plébániájával, és
ismertette a templom történetét, melyet Béla atyánk fordított
számunkra. Nagyon megható szentmisét éltünk itt át. Az átváltoztatás
nem a hagyományos ostyával történt, hanem frissen sütött lángos formájú
kovásztalan kenyérrel, melyet annyi darabra tört el az atya, ahányan
áldozásra jelentkeztek. A bort kehelybe töltötték, és a hívők is két
szín alatt áldoztak. Bőséges és változatos ebédünket e plébánián
költhettük el a plébános atya meghívására. Délutánunk a
Neokatekumenális Út modern, de tájba illő központjának megtekintésével
telt el, ahol Boldog II. János Pál pápa is járt 1988-ban, és ahonnan
missziós családokat küldött a világ számos pontjára. Utolsó állomásunk
volt Loreto. Gyönyörű természeti környezetben áll a Bazilika, mely
híres olasz kegyhely, mert benne látható Szűz Mária názáreti kicsiny
háza, melyet 1294-ben hoztak át ide hajóval. A Bazilika e házikó köré
épült. Művészettörténetileg a legértékesebb ékessége a 16. századi
bronzkapu. A megnézés után gyorsan elfoglaltuk helyeinket a buszban,
hiszen Padováig még hosszú út várt ránk.
Másnap, a hatodik napon, búcsút vettünk a gyönyörűséges olaszországi
látványoktól, és Isten kegyelmével eltelt lélekkel, emlékeinket,
élményeinket lélekben hordozva, rendezgetve gurultunk haza. Gondolatban
hálát mondtunk a lélekerősítő, hitünket szilárdító csodás utazásért,
atyáink áldott és gondos úttervezéséért, az imák vezetéséért és
fáradhatatlan sofőrjeinkért, akik vigyázták épségünket. Istennek legyen
hála, hogy ezt a gazdag, szép utat megérhettük testvéri szeretetben.
B.É és Cs.A.
|
|
|
