Az élet gyakran próbára teszi az embert. Néha sorsdöntő nagy próbára. Nincs izgalmasabb élmény, mint látni azt, hogy kinél-kinél ez a próba miképpen üt ki. Van, aki lehull ilyenkor az élet fájáról; s van, ki gyilkossá válik. Némelyek, mint a falevél, egyszerre száradni kezdenek, s elsompolyog belőlük az élet. De olyanok is vannak, akik lélekben megerősödnek a próbák alatt, így kárpótolván magukat mindazért, amit el kellett szenvedniök.
Mint néha az ember, most a világ is nagy próbára tétetett. Az izgalom már szorongássá vált bennünk, hogy a sors e mostani próbája alól vajon miképpen kerül ki a világ! Ez a szorongás oly egyetemes manapság, amilyen csak valóban nagy veszedelmek küszöbén lehetséges. Attól rettegnek sokan, hogy a bajt nem fogja-e még nagyobb bajjal "gyógyítani" az emberiség. De abban is reménykednek sokan, hogy a közös szenvedés az emberi nem új hajnalát deríti majd a világra.
Egész életünk, az időt tekintve is, növekvő bajban múlott és múlik. Éljük a bajt és érezzük a szorongást. De vajon feltette-e mindenki, egy megdöbbentő percben önmagának a kérdést: mi hát a világban a baj? Úgy hisszük, hogy anyag és szellem között megbomlott az egyensúly. Vak szenvedélyek talán széjjel is szakították ezt a kettőt, amely csak együtt és összhangban alkothat megnyugtató világot. Az emberiség egy része az anyagra veti a szemét és a figyelmét, mert azt hiszi, hogy a matériában rejlik életének jobb sorsa. Az anyagi eszközökért való harcában megfeledkezik mindarról, ami az embert az anyagon túl és felül valóban emberré is teszi. Ezekkel szemben számunkra nem ilyen egyszerű az érdemes és méltó emberi élet kérdése. Úgy érezzük, hogy a teremtés belénk oltott valamit, ami az anyag fölött áll. Valami isteni ajándékot, mely nélkül még akkor is sivár és boldogtalan az élet, ha az anyagi javakban gazdagok vagyunk. Valami erőt, mely egyedül alkalmas arra, hogy emberi győzelmet arassunk.
Jézus, ki ebből az erőből a legtöbbet hordozott magában, még halottaiból is föltámadott. Ez volt a legnagyobb győzelem, melyet e földön valaha arattak.