|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. HÚSVÉT
|
|
Lelkipásztori üzenet: Húsvét vigasztalása
A napokban Ruppert atyától
kaptam egy írást Márton Áron püspök atyától, amit nagy szeretettel
ajánlott a húsvéti számunkba. Mivel keveset tudtam Márton Áronról,
ezért utánanéztem, s tapasztaltam, hogy egy rendkívüli karizmatikus,
nagy tudású erdélyi főpapról van szó, aki mindig védelembe vette, s
kiállt az erdélyi magyarokért, az egyházért, a szegényekért s az
elesettekért. Életéről s munkásságáról a következő számban írunk, most
kérem, fogadják szeretettel húsvéti üzenetét.
Húsvét az igazság diadalának az ünnepe. A gyűlölet és gonoszság
keresztre feszítette az Igazságot és a Szeretetet, de harmadnapra
feltámadt, nagy megdöbbenésére ellenségeinek. Gyűlöletükkel
embertelenül követték az utolsó pillanatig. Senki sem tudott megfelelni
a kérdésre, hogy mi rosszat cselekedett, de ezer vérző sebe,
kimondhatatlan fájdalma, isteni megbocsátó tekintete a részvét
legparányibb szikráját sem tudta felgyújtani sem a keresztjével szemben
üvöltöző tömegben, sem bíráiban, akik tudva (értsd: tudatosan), hamisan
adták halálra.
Az örvendetes hírt hozta, hogy Isten nem egy nép és nem a bosszú
Istene, hanem a mennyei Atya, akinek minden ember gyermeke s
következőleg az emberek testvérek, és az emberiség egyetlen nagy
család, amelyben nincsenek alacsonyrendű és megvetésre ítélhető tagok.
Nem egy nép igényeinek a kielégítésére jött, hanem az egész emberiség
számára hozta az igazságot, nem alapított politikai pártot, sem vallási
szektát, a fennálló jogrenddel és uralommal nem állított szembe új
elméleteket, hanem csak való értékükre szállította le, s mindenki által
érthető nyelven és minden szónál kifejezőbb cselekedetekkel hirdette
azokat az egyszerű alapigazságokat, amelyeknek érvényesítésével
lehetséges és elviselhető az emberi élet.
De a különböző pártok különböző „igazságokat” hirdettek, s mikor
észrevették, hogy a Názáreti tanítása befolyásukat a tömegnél
veszélyezteti, vádat kovácsolta ellene, hamis tanúkat fogadtak, egyik
legbensőbb emberét megfizették, hogy elárulja, s aztán ők, az
ellenségei bíráskodtak fölötte. Egyetlen szószólója sem akadt, s a
megkínzás és meggyalázás vesszőfutása között vitték a gonosztevők
keresztjére. És a gyűlölet oda is elkísérte, a fájdalom irtózatos
máglyán égett már, de ellenségei könyörtelen gúnnyal mardosták,
győzelmük örömét a Szenvedő arcába röhögték.
És váratlan fordulat következett, nem az történt, amire számítottak.
Alig szűnt meg a keresztre szegezett test vonaglani, alig csukódtak le
a láztól kicserepezett ajkak, a kirendelt szakasz parancsnoka
felkiáltott: Ez valóban az Isten fia volt. A tömeg pedig, a szörnyű
dráma nézőközönsége, mellét verve, néma csöndben oszlott haza. Mindaz,
amit tettek, másképp hatott, mint ahogy gondolták. Ebben a pillanatban
a végső győzelmet remélték, s ehelyett a Megfeszített feltámadása
kezdődött az emberi szívekben. Sírját lepecsételték, katonákat
állítottak melléje, és Krisztus, a megfeszített Igazság, nem törődött
sem a pecséttel, sem a katonákkal, húsvét reggelén kikelt sírjából,
hogy az igazság és élet legyőzhetetlenségét kihirdesse a történelem
számára, vigasztalásul a szenvedőknek s figyelmeztetésül azoknak, akik
a hatalom és erőszak erejében bizakodnak.
Íme, a feltámadás titka: A szenvedés és fájdalom vérző útja a Golgota
komor jelenetével záródik, de a húsvéti sír ragyogásába fordul át. Az
igazság megtiprásával az igazság diadala, az ártatlan elvetésével az
ártatlanság felmagasztalása kezdődik. Azt erőszak megölheti bennünk
azt, ami földi és földies, elnyomhatja azt, ami ideigvaló és múló
értékű, a fájdalom tüzén elégetheti azt, ami salak és gyarlóság, de
ugyanakkor a szenvedés máglyájára lökött népeket és embereket
tisztítja, bennünk az időtálló értékek ragyogó feltámadását, igazságok
diadalát készíti elő.
Az út, amely ide vezet, a nagypénteki út. S ez minden feltámadásnak a
törvénye. Komoly eredményért mindig kemény árat kell fizetni. A durva
anyagot, hogy használható és szép, a nyers természetet, hogy hasznot
hajtó és gazdag, a formátlan lelket, hogy jellemes és szent legyen,
kitartó munkával kell megdolgozni. Az ércnek kalapáccsal, a márványnak
vésővel adunk szép formát. A földet ekével hasogatjuk, kapával tépjük,
hogy termőföld legyen. A szenvedélyekkel és ösztönökkel át - meg átjárt
lelket az önmegtagadás és fegyelem alakítja jellemmé. S elszánt akarat
és fárasztó erőfeszítések szükségesek ahhoz is, hogy társadalmak
gazdasági és erkölcsi elesettségükből felkeljenek.
Ez a húsvét törvénye, de ez vigasztalása is. Húsvét titkában feltárult,
és azóta a történelem látóhatára fölött ragyog kiolthatatlan fényben a
nagy igazság, hogy a szenvedésnek van értelme és van vége, hogy az
utolsó szó nem az erőszakot, hanem az igazságot illeti. S erre isteni
zálog a feltámadás ténye.
Márton Áron
|
|
|
