|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2013. ADVENT
|
|
Roráte
A
középkori latin Mária-misék jellegzetes kezdőszavai, – „Rorate coeli de
super”, magyarosan „Harmatozzatok ti egek, onnan felülről, és ti felhők
hullassátok az Igazat”(Izajás 45, 8),– már gyermekkoromtól mélyen
belevésődtek a lelkembe. Még járni is alig tudtam, amikor szüleim a
nyakukban, felváltva vittek a hajnali roráté-misékre.
Korán kellett kelni, de a kivilágítatlan utcák, a még alvó falu havas
frissessége, a hidegben nyikorgó cipőtalpak, aztán a fényárban úszó
templom, az evangélium alatt megszólaló harang és csengő, a mise végi
székely, archaikus dallamú Úrangyala valósággal elvarázsolt minket:
kicsiket és nagyokat. Valami sejtelmes borzongás, kíváncsisággal
elegyedett csodálat lett úrrá bennünk. Mintha kitapinthatóan éreztük
volna, hogy megnyílt az ég, hogy nem csak havat küldött, hanem egy
kissé a mennyország ajtaján is bepillanthattunk. A hideg, és egyre
sötétebb éjszakákba a hajnali gyertyafény már egy kis világosságot,
lélekmeleget is belopott.
A gyulafehérvári kisszemináriumi és főiskolai évek alatt advent első
vasárnapjának hajnala újból és újból előhozta bennünk ezt a földöntúli
vágyakozást és várakozást. Ezeken a hajnalokon a kispapok kórusa sorra
látogatta a növendékek és a tanárok lakását, megállt az ablak alatt és
rázendített a csodálatos rorátéra, négy szólamban, majd apránként az
ablakokban meggyúltak a gyertyák, és mindenki felébredve köszöntötte az
adventet.
Sebestyén Péter – Központ (marosvásárhelyi hetilap)
|
|
|
