|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. PÜNKÖSD
|
|
40 éves a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó
Őskezdet
Nagymaroson voltam káplán Balás Béla atyával, aki azóta, mint kaposvári
megyéspüspök: büszkeségünk. A kismarosi atya megbetegedett. Elöljáróim
engem küldtek oda helyettesíteni. Mint egy fél évig jártam oda.
Nagyszerű ifjúság jött össze a kis templomban. Ugyan fejvesztés terhe
mellett tiltotta a kommunista rendszer az ún. ifjúsági
összejöveteleket, ez annál inkább ihletett, hogy bátrak legyünk, és
hirdessük Jézus nagyszerű tanait, meg hogy Ő feltámadott. Béla atyával
elhatároztuk, hogy évente kétszer találkozót rendezünk a magyar
fiatalok számára Kismaroson: tavasszal és ősszel.
A környék azonnal ébredezni kezdett remek papok segítségével. Budapest
is megmozdult. Közben a gondviselés odavezérelte Sillye Jenőt lelkes
gitáros barátaival és énekeseivel.
Csodálatosak voltak ott Kismaroson ezek az összejövetelek. Az első
években még befértünk a templomba. Kívül mindig voltak gyanús,
szimatoló idegenek. Ott nem nagyon szóltak, annál inkább püspökeinknek.
Kaptuk is a figyelmeztetéseket, hogy hagyjuk abba, ne tegyük ki
veszélynek az egyházat és a megengedett lehetőséget. (Mi pont az Egyház
életét éltük, és Jézusra hallgattunk.) Ezen "atyai" intéseket tudomásul
vettük, és csináltuk tovább a nagyszerű találkozókat, mint az
őskeresztények, mert inkább engedelmeskedünk az Istennek, mint a
gyáváknak.
…..Nem sokáig tartott a kismarosi csoda, mert kinőttük a templomot.
Külön meg szeretném említeni az időközben odakerült remek papi
egyéniséget, Major Sándor plébános atyát. Ő aztán nem félt. Jogász
gondolkodásával remekül vívott az "ősellenséggel". Mi is sokat
tanultunk tőle, hogy lehet jogi paragrafusokkal kijátszani "legálisan"
Isten és az Egyház hiénáit.
Szóval: kinőttük a templomot, és Nagymarosra tettük át működésünket. Az
ifjúság száma nőttön nőtt. A szeretetre, a természetfelettire kiéhezett
fiatalok szinte özönlöttek a találkozóra. Igaz, a remekül megválasztott
témák meg a kiváló előadók is nagy vonzerőt jelentettek és jelentenek
napjainkban is. Itt külön köszönetet kell mondanom Horváth István
akkori nagymarosi plébános úrnak, mert nem kis veszélyt vállalva
befogadott minket.
Nagymaros él, egyre életvidámabb és lelkesebb. 40 év emberöltőt tesz
ki. Az "ősök" utódai külön kategória, hiszen hat-hétszáz kisdiák
jelenik meg a találkozón az ún. "gyerek-" és "kamasz-maroson".
A
Szentléleknek nagyon jókedve van hozzánk. Ezt megköszönöm sok-sok ezer
érdekelt nevében, és az Ő áldott lendületébe ajánlom a magyar
jövőt építő ifjúságot, és az őket nagyon szerető atyákat és segítőket.
Lajos atya
|
|
|
