|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. OKTÓBER
|
|
5 évesek lettünk
Minden hó első
szerdáján vonatra ültünk, és robogtunk nevezetes, elsősorban
megyeszékhelyekre. Szorgalmasan utaztunk, róttuk az utakat, hogy minél
több szépet lássunk hazánkból. Nem kis meglepetés volt, mikor a
megüresedett, lepusztult szovjet laktanyából egy új oktatási központ, a
Pázmáneum tárult elénk. Tudván, hogy a közös étkezés szorosabbá fűzi az
emberi kapcsolatokat, hosszabb útjainkon együtt ebédeltünk, hogy
egyúttal pihenjünk is egyet, Szeretettel koccintottunk egy kis
borocskával mindnyájunk egészségére, asztali imádságainkat nem feledve.
A különféle hangulatos kisvendéglőkben is vidáman telt minden perc.
Mindig jókedvűek voltunk. A négy év alatt összekovácsolódtunk,
barátokká lettünk, megismertük a másik adottságait, körülményeit,
megbeszéltük a problémákat, és odafigyeltünk egymásra. A hosszabb
vonatutakon harsány kacagásainkkal keltettünk figyelmet a kocsikban,
mert mindig akadt egy-egy tréfa vagy humoros jelenet, történet, amelyet
megosztottunk egymással. A földi jókat is igencsak megbecsülve Sárváron
fejünkbe vettük, hogy tökös-mákos rétest fogunk enni. Üldözőbe is
vettük, de hosszas barangolás után nyoma veszett az ígért csemegének, s
helyette egy cukrászdában alaposan belakmároztunk krémesekből, mézes
süteményekből, s a réteshiányt megbosszulva szép muskátlit és alkalmas
konyhai apróságokat szereztünk be az utunkba eső boltocskákban, amin
jókat kacagtunk. Se szeri se száma rengeteg szép élményünknek, A
fertődi kastélytól, a fantasztikus kalocsai érseki nagytemplomban
elkapott alkalmi koncertig, vagy a gyönyörű egyházi gyűjteményig
ugyancsak Kalocsán. Szép emlék Pannonhalma, Esztergom, vagy a Herendi
Manufaktúra meglátogatása is, és legutóbb Pákozd, ahol mécsest
gyújtottunk magyar hőseink emlékére, akár a szabadságharcra gondolunk,
vagy a Donnál elesettekre, imáinkkal itt is az Úr irgalmába ajánlva
lelküket. Hogy megrendülésünket ezután a Velencei-tó
hullámain ringatózó kishajón oldjuk. Az élménysor szinte
végtelen. Hálás szívvel köszönjük a Teremtőnek, hogy kis társaságunkat
ilyen kegyelemben részesítette, hogy a napjainkban ritkán összehozható
hivő közösséget, kis baráti társaságot teremtett, akik szeretetben
járják együtt a szebbnél szebb magyar tájakat, városokat fáradhatatlan
és áldozatos vezetőnkkel, programjaink szervezőjével, aki szívét-lelkét
beleadva oly sok örömteli percet szerzett nekünk! Sőt! Ha elhiszi
valaki, ha nem, még a szép időről is gondoskodott többnyire,
reménytelennek látszó helyzetekben. :)) Reméljük, és imádkozunk is az
Úrhoz, hogy segítsége egyben tartson bennünket, és tovább járhassuk
utunkat, szolidan, szeretetteljes vidámságban, és az Ő összes teremtett
ajándékát értő szemmel megcsodálhassuk a jövőben is. Istennek
legyen hála! Deo gratias!
/ Cs. A./
|
|
|
