|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. OKTÓBER
|
|
„Legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó.”
Császár Tibor emlékére
Még nyáron, Lajos atya gyémántmiséje előtti héten rövid szenvedés
után elhunyt templomunk ministránsainak doyenje, Isten egyik kedves
szolgája,
Császár Tibor (Tibi bácsi). Életének utolsó másfél évtizedét a templomi
szolgálatnak szentelte. Ministrált vasárnap, rendszerint a 10-es
(később a fél 11-es), és hétköznap az esti 6 órás szentmisén is.
Tevékenyen részt vett a rózsafüzér imádságon, és az esti litániákon.
Mindig igyekezett példaképének, Szent Tarziciusznak eleget tenni.
Életfilozófiáját leginkább jellemzi a címben szereplő mondat, mely az
újságunkban megjelent írásának mottója volt. Kedves, mosolygós,
szeretetteljes ember távozott közülünk. Emlékére Zoltán atya (akinek
talán a legtöbbet ministrált) a temetésen elhangzott beszédéből közlünk
egy részletet:
…. Tibor barátunk hamvai előtt állva érezzük a pillanatok lelki
emelkedését, ezt a rendkívüliséget az Ő életvitelével érdemelte ki.
Döntő fontosságú volt életében erdélyi származása, sportoló évei:
repülés, vitorlázás, felelősségteljes munkája, munkaköre /a pénzügy
világában/. De most mégis a legdöntőbb az Istennel való találkozása,
elszámolása az Úrtól kapott talentumáról.
Ebben az örökélet szempontjából fontos érdemszerzésben alkotott
rendkívülit. Piarista és ferences diákéveinek fonalát vette föl 70 éves
kora fölött, s újra ministrálni kezdett. A zsoltárokban
megfogalmazott vággyal azonosulva: „Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam, hogy az Úr házában lakhassak életem minden napján”.
Ezért Tibor barátunk nemcsak vasár- és ünnepnapokon, hanem
hétköznapokon is – úgy 15 év óta – a Szent Kereszt templomban remek
orgánumával énekelt, és olvasásaival járult hozzá a szent liturgia
gazdagításához. Hitünk szerint bedolgozta magát az égi, a mennyei
körútba.
Ebből a lelkiségből adódóan nemcsak családjáért tett meg mindent, hanem
sok rászorulót igaz szeretettel segített, istápolt. A betegségeit
szinte hősiesen tudta viselni a derűt sugárzó egyéniség.
Mindannyiunknak ma örülni kell, hogy ilyen mélyen istenhívő és
istenszerető emberre emlékezhetünk. Aki a jó harcot megharcolta, a
pályát végigfutotta, s most hitünk szerint vár rá a győzelmi koszorú,
amelyet Isten megad mindazoknak, akik Őt szeretik.
Tibor hagyatéka családjának és nekünk gyászolóknak: – Nem beleragadni a
világ iszapjába, hanem mindennap nyitni az égiek, az Isten felé.
Megköszönve derűs egyéniségét Isten oltalmába ajánljuk, és örök nyugodalmat könyörgünk számára. Amen.
|
|
|
