|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. NOVEMBER
|
|
Lelkipásztori Üzenet: A halál mennyei születésnap
Az őskeresztények igazi és mély hite ihlette azt a gyönyörű fogalmazást. Szent Pál e meggyőződést így írja le leveleiben: „szeretnék Krisztussal lenni, de a ti javatokra vállalom a kereszt további hordozását.”
1. A keresztények is minden időben a hangsúlyt arra helyezték, hogy
fölkészüljenek és egymást fölkészítsék a jó halálra és a nagy
számadásra, amit senki el nem kerülhet hiszen meg voltak győződve, hogy
nincs megsemmisülés, mert a semmi az semmi, és ami létezik az már többé
nem lehet semmi.
Ebben a megosztott és hitet vesztett világban vissza kell szereznünk az
örök élet reményét és az Isten irántunk való nagy szeretetének
meggyőződését.
2. A halál nem az Isten gondolata. Ő nem akarja még a bűnös halálát
sem. Mi emberek hoztuk össze bűneinkkel. Ő elrendelte itt maradásunk
idejét öröktől fogva, de állandóan motivál, hogy állandóan legyünk
készen, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát.
3. A Mennyei Atya megtestesült igéje által közli, hogy nem reménytelen
a szenvedés és az elmúlás. Azt elvárja, hogy legyünk készen nehogy
váratlanul érjen minket az isteni behívó. A hirtelen és készületlen
haláltól ments meg minket Urunk.
4. Jézus meghalt, de föltámadt. Ezért a halál valósága és tudata ne
bénítson meg bennünket. Teilhard de Chardin Margit nevű nővérétől
tanuljuk meg, mit lehet a szenvedéssel kezdeni. Misztikus paptestvére
így ír neki: „Energia születhet a szenvedésből: A szenvedés képes arra,
hogy központunkat az Istenbe helyezze át. Margit nővérem! Miközben én
kutatom, mint növeli fényét a föld minden szín árnyalata, te
mozdulatlanul, ágyhoz szegezve alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb
árnyait. Margit Nővérem! Mondd csak, mit gondolhat teremtő Istenünk:
kettőnk közül melyikünknek jutott a nagyszerűbb
szerep?”
Azt kéri az Úr tőlünk, hogy mi is ily módon szenteljük meg földi
szenvedéseinket, egyrészt átalakítva fénnyé, másrészt zúgolódás nélkül
felajánlva saját és mások bűneiért.
Lajos atya
|
|
|
