|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. MÁRCIUS
|
|
Otthontalanok
Mészáros
Margit vezetésével több, mint 10 éve működik a Szent Rafael Caritas.
Csendben, szinte észrevétlenül végzik szolgálatukat, amivel templomunk
legnehezebb feladatát látják el. Felkarolják az utcán élő
hajléktalanokat. Enni adnak, az éhezőknek, orvosi ellátást kap a
rászoruló, télen átmelegedhet a fagyoskodó, és lelki támaszt nyújtanak
a hozzájuk betérőkhöz. Hallottunk róluk, de sosem tudtuk hogy élnek, s
miből tartják fent magukat. Sosem kértek, sosem tolakodtak, hogy nekünk
ennyi meg ennyi pénz kell a fennmaradásunkhoz. Ők csak tették a
dolgukat, egészen februárig, amikor a képviselő-testületi gyűlésen a
Caritas vezetője bemutatta a költségvetésüket, és szembesülnünk kellett
azzal, hogy milyen nagy gondjaik vannak. Kérte, hogy valamilyen módon
segítsünk nekik, hogy feladatukat folytatni tudják. Nem magukért, hanem
rászorultakért! Templomunk szűkös költségvetése nehezen teszi lehetővé
a hathatós támogatást, ezért Önökhöz fordulunk segítségért. Kérjük,
hogy lehetőség szerint támogassák anyagiakkal a Caritast, hogy
folytatni tudják nemes pastorációjukat. Aki segíteni tudna, megteheti
azt szentmise után a sekrestyében, vagy hétköznap a plébánia hivatalban.
Fogadják szeretettel a Caritas önkénteseinek gondolatát, amellyel bemutatják tevékenységüket.
Legtöbben tudjuk, mit jelent a szerető család. Család, ahol feltétel nélkül elfogadnak, ahol önmagunk lehetünk.
Sajnos
sokan vannak, akik ezt nem ismerik. Akik úgy nőttek fel, hogy
szüleiktől is félni kellett. Akik otthon nem azt tanulták meg
gyerekként, hogy ők milyen értékesek, hanem hogy az alkohol, a
cigaretta az, ami nélkülözhetetlen. Nem mindegyiküknek sikerül talpra
állnia felnőttként sem. Tapasztalat híján később szülőként sem tudják
megteremteni ezt a szeretettel teli otthont. Marad az alkohol, az
elivott munka- és lakóhely, elrontott kapcsolatok.
Velük
találkozunk hétről hétre a Szent Rafael Caritas keretein belül.
Megpróbáljuk pótolni ezt a családi meleget. Megpróbálunk olyan helyet
teremteni számukra, ahol a békét, az elfogadást, Isten szeretetét,
saját értékességüket tapasztalhatják meg.
Hetente kétszer várjuk
őket, hogy az asztal körül ülve, zsíros kenyér és tea mellett megosszuk
egymással gyengeségeinket és értékeinket, buzdítsuk egymást a jóra,
aminek csírái bennünk vannak. Mert lehet, hogy az aluljáró mocska
teljesen befedi őket, de belül egészen csodálatos, értékes kincs
mindegyikük. Reméljük, hogy Isten segítségével ezentúl is egyre több
tárul fel csillogásukból.
Pechan Dávid
|
|
|
