|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. KARÁCSONY
|
|
Jelenits István 80 éves
Lapunk korábbi számaiban
rendre olvashattuk Lajos atya piarista rendtársa, a közismert teológus,
nyelvész, irodalomtudós, Jelenits István írásait. A ma is aktívan
tevékenykedő tanár úrral ma már a média különféle műsoraiban,
összeállításaiban is találkozhatunk. E bevezető írójának mégis a
gimnáziumban a hetvenes években együtt töltött négy év a
legemlékezetesebb: a hittanórák, ahol gondolkodni tanultunk; a
vasárnapi prédikációk, a kirándulások, túrák; a teázások a tanár úr
könyvillatú szobájában, ahol talpalatnyi hely alig volt, mégis le
tudtunk ülni az álmélkodva hallgatáshoz. Életem talán legfontosabb
dicséretének történetét három éve megírtam itt, és a főszereplő írói
álnéven publikált kitűnő versével is megismertettem az olvasót. /Szent
Kereszti Üzenetek 2009. nov. – Szavak/
A 80. születésnapját ünneplő mentoromat a Jóisten tartsa meg nekünk
sokáig egészségben! Az alkalomra az MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma
összeállítást készített. Az alábbiakban ezt idézzük. (Fűzik László)
Jelenits
István (eredeti családneve Jelenitz) 1932. december 16-án született
Berettyóújfalun. 1951-ben érettségizett a budapesti Piarista
Gimnáziumban, 1955-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának magyar szakát, majd 1959-ben a Hittudományi
Akadémiát. 1955-ben lépett be a piarista rendbe, négy év múlva
szentelték pappá Egerben.
1960-tól hittant, valamint magyar nyelvet és irodalmat tanított a
kecskeméti, később a budapesti piarista gimnáziumban. 1965-től bibliai
tárgyakat is oktatott a fővárosban a rend Kalazantinum hittudományi
főiskoláján, 2000-től annak utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi
Hittudományi Főiskolán.
1985 és 1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt.
1992-től tanított a gödi, illetve 1994-től a váci piarista iskolákban,
később a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika tanára,
tanszékvezetője, majd emeritus professzora. 1993-1997 között tagja volt
az Országos Köznevelési Tanácsnak, 1998-2003 között a Nemzeti
Tankönyvkiadó Rt. igazgatóságának. 1995 óta elnöke a Pilinszky János
Társaságnak, később Pilinszky János Irodalmi és Művészeti Társaságnak.
Számos írása jelent meg a Szentírásról, Janus Pannonius és Pilinszky
János költészetéről, irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról,
elsősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratokban. Összegyűjtött
műveit az Új Ember Kiadó 1999 és 2001 között öt kötetben adta ki,
hetvenedik születésnapjáról az Útjaidon című ünnepi kötettel emlékeztek
meg 2002-ben.
Öt éve jelent meg Ha valaki beszél... című interjú- és verseskötete,
amelyben a Vigilia és a Jelenkor hasábjain 1951-1967 között publikált,
Tótfalusy István álnéven írt költeményei is olvashatók. Rendszeresen
tart pedagógiai, irodalmi és bibliai tárgyú előadásokat a budapesti
piarista kápolnában és szerte az országban.
Tevékenységét 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a
csillaggal kitüntetéssel ismerték el. 2001-ben Széchenyi-díjjal
tüntették ki példaértékű teológusi munkájáért, filozófiai mélységű
műveiért, pedagógusi és lelkipásztori működéséért, a katolikus oktatás
újjászervezésében vállalt szerepéért, a piarista rend szellemének és
hagyományainak megmaradásáért és megerősítéséért vállalt fáradhatatlan
munkálkodásáért.
Számos egyéb elismerésben is részesült, 1999-ben Eötvös József-,
2000-ben Trefort Ágoston-díjban, 2001-ben Magyar Örökség Díjban,
2003-ban Prima-díjban (magyar oktatás és köznevelés kategória),
2005-ben Fraknói Vilmos-, 2007-ben Stephanus-díjat kapott. 2012
májusában a magyar kultúra és tudomány öt kiemelkedő képviselőjének
egyikeként Corvin-láncot vehetett át, novemberben a főváros Pro
Urbe-díjjal tisztelgett "közösség- és lélekerősítő munkája" előtt.
|
|
|
