|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. JÚNIUS
|
|
Fogolykiváltó Boldogasszonyról nevezett Kerényi Lajos piarista atya életrajza 1927.
június 1-jén Szőnyben született, vasutas családban. Egy fiútestvére
van, István. Gyermekkora boldog éveit az almásfüzitői családi fészekben
töltötte. "Édesapánk munka után
sokszor elvitt bennünket horgászni, már öt-hat éves korunktól kezdve.
(Bátyámmal, azóta is nagy pecások vagyunk.) Édesapánk megismertette
velünk a természet szépségeit, meséket mondott a békákról, a
szúnyogokról. Érdekesen beszélt az érzékszerveikről; lám, még őket is
milyen gazdagon felruházta a hatalmas Teremtő!" Gyermekkorában
különleges élményben volt része, Lajos atya látomásnak nevezi. Egy
alkalommal megjelent neki Jézus, s azt mondta: "Ma nekem fogsz ministrálni." Papsága indulását ehhez az élményhez köti.
Tízévesen a szülei beíratták Tatára a nyolcosztályos piarista
gimnáziumba. A vizek horgásza később emberhalász lett, itt jegyezte el
magát Kalazanci Szent József szellemiségével.
A háborús helyzet miatt 1944 októberében befejeződött az iskola, bátyjával raktárosként kezdtek el dolgozni az olajgyárban. "1944
őszétől bátyámmal a hadiüzemben dolgoztunk, hogy pénzt keressünk, egy
keresetből ugyanis akkor már nem igazán lehetett megélni, édesanyámnak
apróra be kellett osztania a vasutas fizetést. Esténként hallgattuk a
rádiót, és összepakolva tartottuk a holminkat, hogy ha szükséges,
gyorsan menekülhessünk." 1945-ben kellett volna érettségiznie,
ehelyett kétszer is fogságba esett. Az elsőből még sikerült
megmenekülnie, de a másodiknál már nem, és májusban Sztalinóba egy
fogolytáborba került. "Az ősmagyarok
szálláshelyén, Levédia környékén, Sztalinóban volt a fogolytábor egy
bányatelepen; mindenütt aknák meg barakképületek. Semmiféle ítélet nem
előzte meg, hogy idekerültünk, azt sem tudtuk, mennyi ideig leszünk
ott." Súlyos fertőző betegsége miatt, 1945. szeptember 11-én egy
betegszállítmánnyal ért haza szüleihez. 46-ban leérettségizett, és
jelentkezett a piarista rendbe, Vácra. Hét év teológiai tanulmány után
1952. június 22-én Pétery József váci püspök szentelte pappá. Az
újmiséjét az almásfüzitői iskolában mondta.
"Az újmisémet Almásfüzitőn mondtam, egy kis iskolahelyiségben, mert nem
volt templom. Szinte az egész település ott szorongott, velem
imádkoztak. Elmondhatatlan, életre szóló élmény ez. Megáldottam a
szüleimet, és el is sírtam magam. Többféle érzés kavargott bennem:
hála, köszönet, boldogság, szeretet. Eszembe jutott a háború, a szovjet
hadifogság, hogy túléltem minden megpróbáltatást, s végül mégiscsak pap
lehettem.” Az első állomáshelye az Alsó-Krisztinavárosi templom volt. „Sokat "rosszalkodtam", ezért mindig elhelyeztek”.
1957-tól két-három évente új helyek: Városmajor (1957-58),
Ásványráró (1958-59), Kassai tér (1959-61), Szécsény, Rimóc,
Benczúrfalva (1961-64), Csolnok (1964-66), Dunakiliti (1966-68),
Nagymaros (1969-72), Béke tér (1972-76). 1976 óta a Külső-ferencvárosi
Szent Kereszt templomban káplán, majd 1996-tól templomunk plébánosa.
|
|
|
