|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2012. HÚSVÉT
|
|
Lelkipásztori üzenetek
Ne keressétek az élőt a holtak között!
Érdekes,
feloldhatatlannak látszó lüktetés tárul az egyházi év legdrámaibb
ellentétében. Nagypénteken teljesen elgyengül az a Jézus, aki önmagát
egylényegűnek mondta az Atyával, aki könynyedén feltámasztotta a naimi
ifjút, Jairus leányát és Lázárt. Mélyen megalázzák, leköpik, arcul
ütik, csalónak nevezik, rútul megverik, rángatják, káromolják. Amikor
Jézus elfogatása előtt erre utal, Péter hevesen tiltakozik: "Veled ez nem történhet meg".
Jézus sátánnak nevezi őt, mert nem az Isten gondolatával ítéli meg és
értelmezi a megváltás nagy eseményeit. Jézus mindig érezteti, hogy
mégiscsak ő, az Istenfiú fogja "koreografálni" az eseményeket. Irigyei
előtt kijelenti: "Nem ti fogtok el, hanem én adom majd oda magam, amikor eljön az óra."
Pál apostol - már jóval a feltámadás után, a Szentlélektől vezetve - így bogozgatja a világ legnagyobb titkát:
"A kereszt hirdetése oktalanság a világ bölcsei és okosai előtt. A
zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság, de úgy tetszett az Atyának,
hogy a keresztről szóló, oktalanságnak látszó igehirdetéssel és magával
a kereszttel üdvözítse a világot." (1Kor 1,18-28)
Isten más utat választott az emberiség üdvözítésére, mint amit az akkor
élők vártak. A művelt hellenista pogányok a tudomány és a bölcselet
területén keresték a boldogságot, a válaszokat létük rettenetes
kérdéseire. A zsidók pedig nem szenvedő Messiásról álmodoztak, hanem
királyi megváltóról, aki hatalmas erejével megszabadítja őket minden
ellenségüktől.
Végül is mi igazolta Jézust? Választ kell találnunk erre a kérdésre,
hiszen ebben a liberális, pénzimádó és -hajszoló világban nagyon
tanácstalanok az emberek. Az élet nagy kataklizmái idején csődbe
jutnak, depresszióba esnek, öngyilkosságba "menekülnek".
Mi igazolta Jézust? Az a fenséges uralkodás, amelyet a kereszten függve
megjelenített. Összetörve, vérezve egy ősi jövendölést teljesített,
amikor felsóhajtott, hogy szomjazik. Majd méltóságteljesen
kijelentette: "íme, beteljesedett az ősi prófétai szó..."
Majd a Messiást ecettel itatták. A mellette vergődő rablógyilkosnak
megígérte - megverten, halálra szántan - a mennyei boldogságot: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." (Lk. 23,43)
E roppant jelenségeket a farizeusok és a gyűlölködő főpapok
kézlegyintéssel intézték el, gyalázatos megjegyzéseket kiabálva: csaló,
ámítja az embereket.
Végül is a világtörténelem legnagyobb eseménye igazolta Jézus isteni
küldetését, hiszen harmadnapra feltámadt. Az őrök szeme láttára, akik
azonnal jelentették a szenzációs hírt. Hatalmas történelem lett e
váratlan eseményből. Feltámadásával Jézus Isten Fiának bizonyult. A
leggyengébből lett a legerősebb. "Hol
marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem
megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?" (1Kor 1,20)
Keresztekkel terhelt földi életünknek egyetlen megoldása a kereszten
vergődő, méltóságteljesen meghaló és a harmadnapon feltámadó Jézus.
|
|
|
