Templomunk búcsúját szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén tartjuk. A kereszt jele minden katolikus templomon megtalálható, de nekünk különösen is fontos, hiszen ez díszíti főoltárunkat. A Szent Kereszt titkáról való elmélkedéshez Szent Pál apostol első korintusiaknak írt levelét veszem alapul. (1Kor 1,18-31)
„A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje” (1Kor 1,18). Elöljáróban mindenképpen tisztázni kell azt, hogy mit is értünk ’a keresztről szóló tanítás’ alatt; mi a szenvedés szerepe az üdvrendben. Ezzel kapcsolatban Dr. Gál Ferenc: Krisztus keresztjének kapcsolata a modern élettel című írásából idézek. „Szent Pál mindig azt a kifejezésmódot használja: ’Jézus Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra.’ Ő tehát sohasem választja el egymástól Krisztus halálát és feltámadását. Az Egyház nem a nagypénteket ünnepelte, hanem mindig a húsvétot. Az aszketikának sem szabad megmerevednie a nagypéntek és annak kifejezésmódja mellett, hanem láttatnia kell, a szenvedésnek mi a célja, mi benne az érték. … Mi ugyanis Evangéliumot hirdetünk, mi boldogságra vagyunk hivatva, nekünk van reményünk. … A legegyszerűbb hasonlattal megvilágítjuk, amit gondolunk: az anya, nem azért anya, mert szenvedni akar gyermekéért, hanem azért, mert gyermeket hoz a világra. Nem a negatívum lebeg előtte, hanem a pozitívumot választja. Az anyaság azért nagy dolog, mert akarja azt a gyereket a szenvedés árán is. Nem a szenvedést akarja, hanem a gyereket, az életet. Jézus Krisztus nem azért jött a világra, hogy értünk szenvedjen, hanem azért, hogy az Atyának a szeretetét bebizonyítsa és kiárassza a kegyelmi rendet.” Szükséges tehát hogy a szenvedés az Istenre irányítsa figyelmünket, hitre vezessen. Ellenkező esetben – Pál szavaival – „minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk” (1Kor 15,19).