Sokszor hallani, hogy az internet mennyire veszélyes a fiataloknak. Rengeteg szenny és ocsmányság olvasható benne, ami károsan befolyásolja a használó személyiségét. De ha sikerül kizárni a rosszat, a primitívet, rengeteg gyöngyszemet találhatunk oldalain.
F.L. barátom tette fel közösségi oldalára egy izomsorvadásos lány írását, amit nagy örömmel közlünk, hogy azok is olvashassák és tanuljanak belőle, akiknek nincs internet elérhetőségük.

Amikor arról kezdek mesélni, hogy mennyire jót sétáltam pár nappal ezelőtt hazafelé a munkából, valójában azt kellene írnom, hogy mennyire jól esett a ragyogó napsütésben gurulnom a kerekesszékben. Mégsem ezt teszem, én sétáltam… 
Jól esik ezt mondani Barbusnak a telefonban, és írnom SMS-ben bárkinek. Nekem ez a természetes. Közben pedig mindenki tudja, hogy hogy is járok, kelek az utcákon, de már nekik is ez a „normális”. Legtöbbször a körülöttem élők is elfelejtik a széket. Mintha ott sem lenne.  Már többször említettem, hogy kívülről magamat járó, „ép” embernek látom. Hosszú, formás lábakkal, kerek fenékkel… Na, jó elkalandoztam kicsit, kanyarodjunk csak vissza. Lényeg a lényeg, hogy szeretem nem kimondani, valósággá tenni, hogy mit nem tudok megcsinálni, vagy éppen azt, amit másképp teszek, mint az átlag. Nem keseregni, szidni a világot. Attól nekem nem lenne jobb, sőt! Egy megkeseredetett, örökké boldogtalan „szegény” székben ülő lány lennék. Ez az, ami nem leszek soha! Ezt a luxust nem engedhetné meg magának senki. A legnagyobb ajándékot kaptuk egy jókora élet nevű csomagban, amit tudni kell(ene) használni, kiélvezni és örömmel fogadni. Még ha olykor némelyik doboz sérült is lett a szállítás közben…
Ha tetszett, amit olvastál, lájkolj…, látogass vissza gyakran…, csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…, oszd meg ismerőseiddel…, küldd át a kollégáknak…, mesélj róla a buszon…, kommentelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép a napod!