A felnőtt ember gyerekes hitét a legjobban egy jegyeskurzuson elhangzott beszélgetéssel mutatom be. Egy menyasszonyt arról kérdeztem, milyen istenképe van, ő pedig azt válaszolta: Isten a felhők felett ül, és onnan tekint le ránk. Ha ebben maradunk a családalapításkor is, az a felnövekvő gyerekek számára nem tudja nyújtani a hit alapjait, amire mint sziklára tudna építkezni. Az emmauszi úton Jézus kíséri és tanítja a két tanítványt, nem hagyja őket magukra, hanem a Szentírásból kiindulva, amit mindannyian ismertek, magyarázni kezdi a saját életét.
A felnőtt hitű ember életében ott van a rossz és a jó, sikerek és sikertelenségek, próbatételek és a hit öröme. De sokszor úgy látja, a jó Isten nem adhat egyik kezével rosszat, a másikkal jót. Most a valóságos Istennel találkozik, ráébred arra, hogy eddig a valóságon kívül kereste. Megalkotja erkölcsi rendszerét, ahol Isten belülről tanítja, neveli. A tízparancsolat Istenhez mint célhoz vezeti, és a szeretetet tanítja, mint az az emberiség útját. Már nem az irányítja amit ráparancsolnak, hanem arra törekszik, amit helyesnek ítél. Értékeit belülről látja, nem akarja a nehézségeit kivetíteni, hanem elfogadja, és megtanul velük együtt élni, mint Isten létének nyomaival. Mondják az emmauszi tanítványok: Ugye lángolt a szívünk, miközben beszélt hozzánk. Ez a lángolás annak megtapasztalása, annak öröme, hogy Isten bennünk és velünk van.
Az érett hit lassan bontakozik ki, átalakuláson megy át. Az életben kiforrott magatartása van, már létének legbelsejéből fakadnak tettei, mert természetes számára, hogy hite egész létét átjárja. Szereti a magányt, a csendet, mert ez az elmélyülés ideje, de jelen van és tevékenyen részt vesz a liturgiában, a közösségben megtalálja helyét, és szívesen szolgálja azt. Az élet sokszínűségét belső fókuszból látja, az embert sok érzelmi hatás éri, az érett hitű ember a lélek mélyéből kapja a harmóniát, békét. A kenyértörés után a tanítványok sietve tértek vissza, hogy a többieknek elmondják a jó hírt, Jézus él. József Attila Isten című verséből néhány sor: „Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem. S tudom is, miért szeret engem – tetten értem az én szívemben.”