|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. MÁRCIUS
|
Olvasói levél
KÓRHÁZLÁTOGATÁS
Ezen a hideg, téli napon 17
óra előtt lelkes kis társaság gyülekezett a Nagyvárad téren a kórház
bejáratánál. A szép számmal megjelent kis csapat tagjai különböző
korosztályúak voltak: felnőtt aktivisták, a Szent Margit Gimnázium
diákjai hittantanáruk vezetésével, valamint mi néhányan az Esztergomi
Hittudományi Főiskola hallgatói közül.
Rövidesen megérkezett Lajos atya, és pillanatok alatt elindultak az
események. Minden tervszerűen, előkészítetten történt.
Gyülekeztünk közös imára, kértük a Szentlélek közreműködését. Lajos
atya elmondta, hogy a betegek között vannak akut állapotúak és
haldoklók is, akik szeretettel várnak
bennünket.
A kórtermek látogatása szervezett volt: két gitárossal bementünk
közösen egy-egy kórterembe, ahol az idős nénik, bácsik meghatódva
hallgatták az adventi dalokat, és velünk együtt mondták az imát.
A közös ima után szétosztódott kis csapatunk, és egyesével
beszélgettünk a betegekkel, természetesen akik igényelték,
de egy-két kivétellel mindenki jó néven vette a törődést. A kis
ajándékok, szentképek és csokoládé átadása után kezdődött
tulajdonképpen az aktivista munka, amihez hasonlót előtte még nem
tapasztaltam. Mikor helyet foglaltam egy-egy néni vagy bácsi mellett,
akkor éreztem a közelükben, mit jelent számukra Lajos atyának és kis
csapatának rendszeres munkája. Áradt belőlük a szó, némelyik néni
előrehaladott kora vagy betegsége miatt kissé feledékeny volt,
összekeverte élete eseményeit. Türelmesen végighallgattam, és
igyekeztem finoman érdeklődni a valláshoz való viszonyáról. Hála
Istennek az általam látogatott betegek mindegyike vallásos volt.
Egyik ágyban egy haldokló néni feküdt, mellette volt a leánya,
akivel beszélgettem. A hölgy elmondta, édesanyja már „felkészült az
útra”, és a család is nyugodt szívvel várja szerettük távozását. Később
megtudtam, hogy a hölgy, akivel beszélgettem, Jehova tanúja. Ekkor
felmerült bennem, mint leendő hittantanárban egy kérdés, ilyenkor mit
kell tennem. Kértem a Szentlélek segítségét adjon útmutatást. Azt a
sugallatot kaptam, ebben a pillanatban, édesanyja halálos ágyánál nem a
legmegfelelőbb a szituáció arra, hogy meggyőzzem őt, térjen vissza a
katolikus hithez. Elmondtam egy imát, és biztos vagyok benne, a
Szentlélek megvilágosítja őt!
Miután kimentünk a haldokló néni kórterméből, észrevettem, az
egyik gimnazista kislányt nagyon megrázta az élmény. Mivel kisebbik
lányom osztálytársa, így viszonylag őszintén beszél velem. Elmondta,
hogy őt szülei megkímélik minden ilyen jellegű traumától, és még nem
tapasztalta haldokló közelségét. Kérdeztem, jön-e máskor is, azt mondta
igen, mert akármilyen fiatalok, akkor is meg kell tapasztalniuk, hogy a
halál az élet velejárója, amitől a keresztény ember nem fél!
|
|
|
