|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. MÁRCIUS
|
|
KÖLTÖZÉS
Már
pakolnak a Mikszáth téren a piaristák, lassan elhagyják azt az
épületet, amely 58 évig volt a rendház és gimnázium is. Szépen halad a
piarista palota felújítása, és minden bizonnyal 2011 tavaszán
elkezdődhet a költözés, és a gimnázium már ott fejezheti be a tanévet.
Az iskola vezetése a költözés napját a „régi-új” épületbe május 9-re
tervezi. Az, hogy ez a nagy esemény bekövetkezhessen, az Önök erkölcsi
és anyagi támogatására is szükség volt. Most kérem kedves olvasóinkat,
hogy örüljenek velünk, piaristákkal (79-ben végeztem Budapesten), és
engedjék meg, hogy egy volt iskolatársam, aki 6 évvel hamarabb végzett,
mint én, s akit személyesen nem is ismerek, gondolatát közöljük a
költözéssel kapcsolatban. Az írásban felidéződik néhány tanárunk neve,
a teljesség igénye nélkül, kérem, fogadják őket szeretettel, mert
nélkülük nem lennénk ma azok, akik vagyunk. (BM)
1953-ban
kényszerítette a kormány a Rendet, hogy adja át impozáns és jól
felszerelt iskoláját az államnak, amely a pesti egyetem bölcsészkarát
helyezte el az elrabolt épületben. Az épület elvételét, már 1953.
februárban elhatározta Rákosi Mátyás, ami számomra azt bizonyítja, hogy
nincs „jó” és „rossz” kommunista, csak kommunista, akinek az írásos
szerződés sem számít, „átlépi”, ha pillanatnyi érdeke ezt diktálja.
58 évfolyamnak ezután a Mikszáth Kálmán tér jelentette a piarista
iskolát, a rendházat, a kápolnát. 58x80 diák, ez 4640 fiút jelent.
Tanáraink többször ejtettek szót a régi, „az eredeti” iskoláról, de nem
panaszkodtak sokat. Inkább azon gondolkoztak, hogyan érhetnék el, hogy
ezen a sokkal szűkebb helyen, rosszabb körülmények között is otthon
érezzük magunkat. Minden nap bebizonyosodott, hogy a tanításban
legfontosabb a tanár személyisége.
Kovács tanár úr,
akinek a fizika óráin soha nem gyulladt ki, szakadt el, borult fel
semmi. (Mennyire csodálkoztam, miután az általános iskolában a
kísérletezés szinte mindig valami nagy bajjal járt együtt.) De érthető,
a tanár úr sokszor órákat készült előre a kísérletekhez. Emlékszem,
csak pár percig szomorkodott és bosszankodott, amikor a nagy nehezen
kölcsön adott éggömb a Magyar Televízióban a nemtörődöm munkatársak
hibája miatt megsérült. Szinte azonnal a helyreállítás szervezésén
dolgozott.
Kincs tanár úr (osztályfőnököm), bár hamar látszott, hogy szinte reménytelen, de azért nem adta fel, meg akart tanítani az orosz nyelvre és a pontosságra.
|
|
|
