|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2011. ADVENT
|
2011 Liszt Ferenc éve Egyházközségünk
orgonakoncerttel emlékezett meg Liszt Ferenc születésének 200.
évfordulójára. Az előadásra emlékezik vissza kedves olvasónk H. Ella.
Majd a Liszt-év lezárásaként maga a zeneszerző egyik leveléből idézünk,
mely rávilágít a mai napig vitatott kérdésre, hogy Liszt Ferencet
magyarnak tekintse-e a világ.Orgonakoncert
volt templomunkban 2011 október 22-én, amit – ismerve az előadót –
mindannyian nagyon vártunk. Uhrner Brúnó, templomunk kántora volt az
előadó, és minőségi, valóban Isten házába való koncerttel
örvendeztetett meg minket. Orgonajátéka valóban csodálatos volt –
minden hangon érződött az előadó Istentől áthatott lelkülete, mely
minket is magával ragadott.
A hallgatóságot közelebb hozta Liszt műveihez az összekötő szöveg,
melyet Béla atya olvasott fel. Köszönjük a szervezőknek és az
előadóknak a szép estét!
H. Ella
Különös
a sors! 15 éve, amióta apám elhagyta békés otthonát, hogy a
nagyvilágban vándoroljon velem, amióta a vidéki élet rejtett
szabadságát a művészélet csillogó szabadságával felcserélte és
letelepedett Franciaországban, megszoktam, hogy Franciaországot
tekintsem hazámnak, és elfelejtettem, hogy számomra más is létezik….
Egy súlyos esemény hirtelen fellobbantotta bennem az érzést, amiről azt
hittem, hogy már kihunyt, de mégiscsak szendergett bennem valahol. Egy
reggel Velencében részletes beszámolót olvastam egy német újságban a
szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. A hír valóságos
megrázkódtatásként ért. Egy rendkívüli részvét, egy eleven,
ellenhálhatatlan szükség kényszerít, hogy a szerencsétlenek mellé
álljak.
Ezek a belső
felindulások és érzések tették számomra nyilvánvalóvá a haza szó
jelentését. Hirtelen visszatértem a múltba és szívemben tisztán és
érintetlenül megtaláltam gyermekkori kincseit. Nagyszerű táj jelent meg
szemem előtt... Magyarország volt a hazám! Én is, kiáltottam kissé
nevetséges patriotizmussal, én is ehhez az erős fajhoz tartozom, én is
ennek az eredendően szabad népnek a fia vagyok, amelynek még biztosan
jobb napokat tartogat a sors!
Ó távoli vad
hazám! Ismeretlen barátaim! Nagy családom! Fájdalmad jajszava
visszahívott hozzád – jajszavadtól mélyen találva hajtom le
szégyenkezve a fejem, hogyan felejthettelek el ilyen sokáig...
Liszt F.
|
|
|