November 13-án bérmálás volt a templomunkban. Megkérdeztük az újonnan bérmálkozókat, vállalná-e valaki, hogy beszámoljon újságunknak élményeiről, érzéseiről. Legnagyobb meglepetésünkre négyen is megírták, hogy miként élték meg a nagy eseményt. Kérjük, fogadják szeretettel e szívet, lelket felemelő gondolatokat.

Lajos atya augusztusban szólt: novemberben bérmálás lesz. Mivel már régi szándékom volt ennek a szentségnek a felvétele, ezért jelentkeztem az előkészítő tanfolyamra.
Két és fél hónapi tanulás következett. Jó hangulatú foglalkozások, átélt és figyelmes miselátogatások és elmélyült otthoni könyv- és jegyzetolvasás valamint rendszeres imaélet készítette elő lelkünket arra, hogy befogadja a Szentlelket. Józsi öcsém inspirálására a híveit bölcsen szerető, Jézus szent sebeit hordozó Szent Pió atyát választottam a bérmavédőszentemnek.
A vizsgára összeálltak bennünk a tudnivalók, és sikeresen vettük ezt az "akadályt" is.
Elérkezett a nagy nap, 2011. november 13-a, vasárnap, és már ott is álltunk -- én és bérmaanyám, Válóczy Marika -- Dr. Gaál Endre nagyprépost úr előtt...
Azóta valahogy emelkedettebb hozzáállással szemlélem a nagyvilág dolgait, és cselekszem azt, amire talentumokat kaptam. Látom azt is, hogy tanfolyami társaim, akiket immár (egy szolgálatos tengerészünk kivételével) bérmatestvéreimnek is nevezhetek -- Szmuriga Dóri, Horváth Zoli, Varga Vivien és a többiek 31-en -- is sokat "nőttek", fejlődtek, öntudatosabbak lettek.
Köszönjük, Lajos atya, hogy elindítottál bennünket a keresztény felnőttség felelősségteljes útján!
Követendő és vonzó példát kell nekünk is mutatnunk életünkkel.
Szentlélek Úristen, vezess minket ebben a sok gond terhe alatt nyögő,
de mégis gyönyörű, Általad megszentelt világban!  Ámen!