|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. OKTÓBER
|
|
1849. október 6.
1849.
október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő
császári megtorlás során, Pesten kivégezték gr. Batthyány Lajost, az
első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc 12
tábornoka (Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss
Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly,
Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és
Vécsey Károly) és egy főtisztje (Lázár Vilmos ezredes) szenvedett
vértanúhalált Aradon. Ez az a dátum, ami kevés magyarázatra szorul. A
százhatvanegy évvel ezelőtt történt esemény pedig mára szomorú
emlékezésre ad okot.
1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt
letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok
megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett.
Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták
őket az osztrákoknak, akik Aradra szállították őket, és megkezdődtek a
kihallgatások. A tábornokok tudták, mi vár rájuk, mégis az utolsó
pillanatig, október 4-ig, az uralkodó névnapjáig, bizakodtak az
amnesztiában. Bizakodhattak, mert a császári udvar sem volt egységes az
ítélettel kapcsolatban. Az osztrák miniszterelnök és maga a
császár is a kevesebb kivégzéssel járó ítéletet támogatta, a döntés
azonban Haynau kezében volt, akinek senkivel sem kellett egyeztetnie,
csak az ítélet végrehajtását volt köteles jelentenie. Bizakodhattak,
mert hittek igazukban, esküjük szentségében, szavaik tisztaságában, így
nyílt tekintettel várták a jövőt. Mind a tizenhárman és Pesten gróf
Batthyány Lajos is meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált
ügy méltó, igaz ügy, amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot
vállalni. Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg
esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek,
naplórészletek bizonyítják ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének
órájáig reménykedtek, de felkészültek a legrosszabbra is. Amikor pedig
eljött a végső óra, olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha
csupa dicséretet olvastak volna fel előttük.
Emlékezésként idézzük fel a tizenhárom vértanú tábornok utolsó szavait a kivégzésük előtt.
Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is
szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom,
megértik azt a szolgálatot.
Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Lázár Vilmos: Ki tehet arról,
hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá
az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar
lelkeknek.
Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
|
|
|
