|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. OKTÓBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
A hívő ember és a politika
Ebből
adódik, hogyha valaki például ma keresztény irodalmi kört akar
létesíteni, vagy elhangzik: „keresztény irodalom”, akkor azt mondják,
ebből a zsidók ki vannak rekesztve. Ez egy szerencsétlen történelmi
örökség, mint ahogy szerencsétlen történelmi örökség az is, hogy a
kereszténység megosztottságában Magyarországon a protestánsok inkább
keresztyénnek szeretik magukat nevezni, a katolikusok pedig
kereszténynek. Ez történelmileg alakult így. Nincs közös szavunk, amely
az összetartozásunkat első látásra világossá tenné. Franciaországban a
chrétien szó egyformán jelenti a protestánst és katolikust.
Egy-egy szó jelentése mindig a tényleges nyelvi mezőben való helyétől
függ, és Magyarországon ezek a nyelvi mezők elég sok balvégzetet
hordoznak. Ezért bajos itt megszólítani. Nyilvánvalónak kellene lennie,
hogy a kereszténység nevében politizáló ember nem kirekesztő,
ellenkezőleg. A kereszténység újdonsága éppen az volt, hogy nincs többé
különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad ember között, hanem
testvérek vagyunk Krisztusban. Hitünk szerint annak is felkínálja Isten
a megváltást, aki nem keresztény. A Biblia tisztázza, hogy minden ember
Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, tehát azonos méltóságot
hordoz, és egy keresztény politikusnak ebben a tudatban kell
politizálnia. Pusztán csak a szembeállítás kedvéért: az, hogy a
marxista szemlélet megkülönböztet kizsákmányolót és kizsákmányoltat,
olyan alapvető megkülönböztetés ember és ember között, hogy nagy bajban
voltak azok, akik azt próbálták bizonyítani, hogy a marxizmus
humanizmus. Miféle humanizmus az, amely a kizsákmányolónak az emberi
méltóságát is kétségbe vonja, és azt mondja, ennek az elpusztítása árán
kell egy új világot teremteni – tehát az ember akkor válik emberré, ha
a kizsákmányolókat elpusztítja?
A kereszténységben, ha komolyan vesszük a spirituális örökséget,
amelyet hordoz, minden korábbi és azóta ismert szellemi áramlatnál
elevenebb szellemi erővel van benne, hogy az emberek azonos jogok és
méltóságok hordozói. A modern világban a sikerre képes és a sikertelen
életre szánt emberek között tesznek különbséget, és azt mondják, a
politikának a sikerre képes embereket kell támogatnia, és nem az
elesetteket felkarolnia. Ez is egy új megkülönböztetés ember és ember
között, ismét a kirekesztés tényleges kockázatával.
|
|
|
