|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. OKTÓBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
A hívő ember és a politika
Az egyház és állam kapcsolata
Az egyház hivatalos megnyilatkozása szerint a keresztény ember
politikai tevékenységének a közjóra kell irányulnia. Tehát nem az az
elsődleges feladata, ha egyszer politikával foglalkozik, hogy az egyház
érdekeit védje, vagy érvényre juttassa, hanem hogy keresztény
lelkiismerettel munkálkodjék a közös jó megvalósulásán. Ugyanakkor
természetesen az egyháznak is vannak olyan megnyilvánulásai, amelyek
érintkeznek politikai kérdésekkel, és akkor igényli magának a
lehetőséget, amelyet egy másfajta emberi közösség is megkap, hogy
társadalmi szerepéhez méltóan szabadon működhessen, és megfelelő módon
alakíthassa a politikával való kapcsolatát, életét. Hogy régen milyen
volt az egyház kapcsolata az állammal, bonyolult kérdés: évszázadokkal
ezelőtt Európa tanítómesterként tisztelte az egyházat, melynek nem az
volt a feladata, hogy politikai döntéseket hozzon, s azt rákényszerítse
az államra – biztos, hogy voltak helyzetek, amikor ez is megtörtént –
hanem az, hogy jézusi értékrendet képviseljen, melynek égisze alatt az
egész társadalom élete zajlik s a politikai élet is folyik. Ezt a
kapcsolatot a társadalom állandóan igyekezett kifejezni, tudatosítani.
Úgy érezte, mindaz, ami az egyház tekintélyét fenyegeti, veszélyezteti
a társadalom stabilitását. Ily módon valóban volt valamilyen
összefonódás a politika és az egyház között, ez az újkorban módosult,
és az egyház nem is akarja visszahozni ezt a valaha volt szerepét.
Ugyanakkor az a modern gondolat, a liberalizmus gondolata, hogy az
egyházat és az államot el kell választani egymástól, felvet kérdéseket.
Mert az egyház nem könnyen sorolható be a társadalomban levő testületek
közé, tehát ha az elválasztás azt jelenti, hogy egy padra kerülnénk egy
bélyeggyűjtő körrel, akkor ez valószínűleg méltatlan lenne hozzánk. Ha
valaki mégis úgy gondolja, van mit szétválasztani, akkor ennek módját,
tisztességes megoldását nagy körültekintéssel kell megkeresni ahhoz,
hogy ne sérüljenek jogok és történelmi hagyományok, tényleges emberi
érdekek. De nemcsak az egyházhoz tartozók érdeke, hanem az egész
társadalomé.
Megkülönböztetés, rasszizmus
Biztos, hogy a kereszténységhez nem tartozik hozzá a megkülönböztetés
vagy a rasszista szemlélet. Önmagában véve furcsa nyelvi tény, hogy
ötven évvel ezelőtt, amikor a zsidótörvények megszülettek, akkor a
„zsidó” alternatívája a „keresztény” volt. Pedig nem a kereszténység
nevében beszéltek a megbélyegzők, csak nem azt mondták, hogy „árja” és
„zsidó”,vagy hogy „nem zsidó” és „zsidó”. Nem is tudom, mit mondhattak
volna helyette, hiszen a magyarság árjának sem mondható, tehát azt
mondták, „keresztény”, szemben a „zsidóval.”
|
|
|
