|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. OKTÓBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
A hívő ember és a politika
2010.
október 3-án ismét választások lesznek Magyarországon, ami nagyon sok
hívő embernek okoz problémát. Felvetődnek bennük a kérdések,
aggodalmak: részt kell-e venni rajta, biztos, hogy jól döntök majd,
egyáltalán keresztény embernek kell-e egyáltalán politizálni. Újságunk
alapelve, hogy kerüli a politikát, és ettől csak nagyon ritka esetben
tér el. A mostani választások előtt Jelenits István gondolatait
közöljük, amit útmutatónak, irányt adónak szánunk, hogy a hívő ember
miként viszonyuljon a politikához.
A modern világban a technika fejlődése és a társadalmi élet
differenciálódása a politika minden ember életébe behatol, nem lehet
tőle függetlenül létezni. Ha mégis ezt szeretnénk, akkor ki kell
vonulni a világból. Aki a politikától idegenkedik, s azzal nem akar
semmiféle kontaktusba kerülni, az lényegében belső emigrációba
kényszerül. Jézusnak ma sokkal inkább konfrontálódnia kellene politikai
kérdésekkel, mint ahogy konfrontálódott a római világ peremén fekvő
vidéken. Ott még a vezető szerepet játszó emberek is inkább a politika
távoltartásán, egy mikroklíma viszonylagos védelmén, fenntartásán
munkálkodtak, és nem gondoltak arra, hogy például arisztotelészi
értelemben politizáljanak. Hozzáteszem, Arisztotelész egy olyan
társadalomban beszélt a politika fontosságáról, ahol a polgárok
rabszolgák munkájából éltek, s a rabszolgák tömege eleve ki volt zárva
a politikából.
Igaz, hogy sok keresztény gyanakvással nézi a politikai
elkötelezettséget, a politikával való foglalkozást, de ennek az az oka,
hogy a politikai közélet sokfajta megalkuvásnak és
tisztességtelenségnek lett a színhelye; nem csak most, a korábbi
években is. Igényes keresztény családokban nem örülnek, ha valamelyik
családtag politikusnak készül. Féltik, mert úgy gondolják, a politikai
életben csak akkor boldogulhat gyermekük, ha engedményeket tesz
erkölcsi eszményeiből. Az elmúlt évtizedekben a diktatúra is sok
mindent megtett azért, hogy a keresztény emberben megerősödjék az a
meggyőződés: amennyiben vállalja hitét, nem kaphat politikai szerepet.
Azt mondták, a vallás magánügy, megtűrt eleme a társadalomnak, a
hívőnek vissza kell vonulnia a templom falai közé.
Magyarországon a Nyugat által régen túlhaladott politikai mintát
tapasztalhattak meg az emberek, emiatt kell most keresnünk azt, hogy
lehet egészségesebben politizálni, illetve hogyan léphet fel egy
keresztény gondolkodású csoport a politikai életben. Valószínűleg nem
azokban merül fel kétely a politikával kapcsolatban, akik politikai
szerepre vágynak, hanem azokban, akik a rossz emlékeket őrzik a régi
világból, s ezek a rossz történelmi emlékek jelennek meg akkor, amikor
most egy előre vezető utat keresnek. Lehet, hogy éppen nekik kell
bizonyítaniuk – küzdelmek árán és kockázatok között – hogy
tisztességesen is lehet politizálni és sikereket elérni. Esetleg úgy,
hogy hosszabb távon eredményt ér el az az etikus magatartás, amely
rövidtávon előnytelennek látszik.
|
|
|
