|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁRCIUS
|
|
II. János Pál
(1978 – 2005)
1978-ban,
amikor Karol
Wojtylát pápává választották, Európát megosztotta a kommunisták által a
II. világháború után emelt vasfüggöny. II. János Pál az elítélő
nyilatkozatokon túlmutató, igazi tanítómunkát végzett a kelet- és
közép-európai országok fölszabadulása érdekében.
II. János Pálnak spirituálisan és diplomáciailag egyaránt meghatározó
szerepe volt abban, hogy a közép- és kelet-európai kommunista
rendszerek a nyolcvanas évek végén összeomlottak, s hogy ez a Balkánt
és Romániát kivéve vértelenül zajlott. A vasfüggöny mögül érkezett
Szentatyánál senki sem hajthatott volna végre határozottabb fordulatot
a Vatikán keleti politikájában.
Először 1979 júniusában tért vissza szülőhazájába, Lengyelországba.
Nagyszerű, lelkesítő beszédeiben többek között az emberi méltóságról, a
mindenkit megillető szabadságjogokról, a hazaszeretetről, a keresztény
értékekről szólt, s nagy hangsúlyt helyezett az egymás iránti
szolidaritásra. Ez utóbbi kifejezést különösen hangsúlyozta, és
többször is említette útja során.
Egyértelműen modern egyházfő volt abban a tekintetben, hogy kiválóan
használta fel a tömegkommunikáció adta lehetőségeket és lelkipásztori
útjait az evangelizáció céljaira, egyúttal igyekezett leépíteni a
pápaság barokkos pompáját.
II. János Pál az Ut unum sint – „Hogy
egyek legyenek”
kezdetű enciklikájában, fejtette ki megmásíthatatlan elkötelezettségét
a keresztény egység keresésére. Javasolta, hogy a keleti keresztények
és a protestánsok segítsenek neki átgondolni azt a módot, amellyel
péteri hivatalát Krisztus egész egyháza egységének szolgálatában
betöltheti. Ennek a folyamatnak a jegyében, és a megbékélés érdekében
több esetben bocsánatot kért a Katolikus Egyház képviselői által a
történelem folyamán különböző személyek vagy csoportok ellen elkövetett
bűnökért, többek között a következőkért:
- Galileo Galilei meghurcolásáért és házi őrizetre ítéléséért 1992-ben,
- a protestánsokkal szemben a 16. századi ellenreformáció során
elkövetett bűnökért
1995-ben,
- egyes keresztények hallgatásáért a holokauszt idején 1998-ban,
|
|
|
