|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. MÁJUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
PÜNKÖSD: A belső fény
Kedves Barátaim!
Van egy Nap a fejünk felett az égen, és van egy másik az ember
szívében. A külső Nap a belső szimbóluma. Az, ami az ember számára
fontos, hogy ne a külső világosságot nézze a szemével, hanem a belsőt –
a szívével. Jézus azt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétben”.
(Jn 8,12). Ez a világosság, ez a belső fény minden embert megvilágít,
aki erre a világra jön, ahogy Szent János mondja evangéliumának
bevezetőjében a megtestesült Igéről: „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít”
(Jn 1,9). Erről a fényről beszél Szent János az első levelében is. Ez a
belső fény vezeti az embert, teszi számára lehetővé, hogy lásson,
megértse Isten titkát, az ember titkát, a világ titkát és önmaga
titkát. Nem véletlen, hogy a karácsony ünnepét december 25-én tartjuk
meg. Ez volt akkor a fény ünnepe Mezopotámiában, Egyiptomban, az egész
Keleten és Rómában. A napforduló, mikor a Sol Invictus (Legyőzhetetlen
Nap) Mezopotámia híres napistene felülkerekedik az éjszakán, és újra
felveszi győzedelmes útját a sötétség felett, amikor az már majdnem
elnyelte. S az Egyház – nem tudván Jézus születésének pontos dátumát –
a fény ünnepét választotta annak kifejezésére, hogy Jézus, a világ
világossága, ki minden embert megvilágít, aki világra jön,
megtestesült, eljött erre a világra. Minden ember, aki a világra jön,
tehát nem csak a keresztények, hanem minden ember, muzulmánok, zsidók,
buddhisták, sintoisták, hinduk, animisták és ateisták –mind magukban
hordják ezt a belső fényt, az Igét, Jézus Krisztust. És mi aszerint
leszünk ítélve – akár keresztények, akár nem – hogy hűek voltunk-e
ehhez a fényhez, amely bennünk világít. Nem annyira a külső törvények,
parancsolatok betartása lesz a döntő, hanem a Krisztus világosságához,
a Szentlélek sugallatához való hűség. Ez lesz az a végső kritérium,
amely szerint Ő meghozza majd felettünk az utolsó ítéletet. A belső
fény elhalványulhat. A bűn elsötétli a szívet, elhomályosítja a belső
látást, és egy bizonyos idő után egészen megakadályozza az embert
abban, hogy tisztán lásson. Létrehoz benne egy belső páncélt. Szent
János sokszor beszél a sötétség és a világosság közötti
szembenállásról. A világosságot Krisztussal azonosítja, a sötétséget a
bűnnel, a sátánnal, a sötétség hercegével. A mai evangéliumban Jézus
azt mondja az Atyának: „Áldott légy Atyám, mert amit elrejtettél a bölcsek és a tudósok elől, azt felfedted a kicsinyeknek.”
|
|
|
