|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. KARÁCSONY
|
|
Hitélet és irodalom – „Dolgaim elől rejtegetlek” (3.)
Még két momentum, amelyet fontosnak érzek József Attila e verséből. Tartalmi szempontból a mű összefoglalása a harmadik sor: A lombok meghaltak, de született egy ember. A záró sor szerint pedig az újszülött Jézus Lángot rak a fázó homlokok mögé. Számomra ez azt példázza, hogy Attila mindenekelőtt intellektuálisan ragadta meg Isten létét s általában a hitet. Tanítások című, 1923 őszén írt ciklusának záró darabjában így eszmélkedik: Tudjuk,
hogy a Teljes Akarat voltál, / Tudjuk, azért akartál bennünket és
mindent, / Hogy az idő kifogytával / És a dolgok elmultával / A Teljes
Értelemmé tökéletesedj. A szentháromságos Isten titkai az ő
számára elsősorban szellemi erőpróbának, életfeladatnak minősültek, és
csak kevésbé érzelmi kérdésnek. Ebből adódhat, hogy Istent szólongató
költészete oly intellektuális. Egyszóval tipikus férfi és tipikus
férfiköltő, tehetjük hozzá némi kajánsággal.
Ez az egyik momentum. A másik pedig az, hogy versében József Attila kis kezdőbetűvel írja az "ember" szót: született egy ember. Nem az Emberfia született, nem az Ecce Homo!
felkiáltással bemutatott Fiú, hanem egy újszülött, kis ú-val. Mégis
mindannyiunk szívében meg-megmoccan az ünnepelt Újszülött. S tegyük
hozzá: ha minden esztendő decemberében megszületne bennünk egy ember,
csak így, kis e-vel, de egy valódi, igaz ember - már akkor is
felemelően áldott karácsonyunk lenne.
Zsille Gábor
|
|
|
