|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. JÚNIUS
|
|
TRIANON
ÁLLANDÓ MEGMÁSÍTHATÓSÁG!
90 év után nagyon nehéz valamit is kezdeni az agyonhallgatott
igazságtalansággal. Egy kis előrelépés, hogy végre nyíltan is lehet
beszélni róla. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az eredeti "egységet", azt a
régit, azt a varázslatost már ugyanúgy visszaállítani lehetetlenség.
Igen, mert 90 éve folyik az elcsatolt területeken a magyartalanítás, a
kiábrándítás és a feledésbe tiprás. Erdélyi, kárpátaljai városokban
járva szomorúan kellett tapasztalnom, hogy drámaian fogy a magyarok
száma. A statisztikák is erről számolnak be. Munkács, Kolozsvár,
Szabadka ősi magyar városok lassan elárvulnak. Az ellenséges erők
áttelepítenek, elkedvetlenítenek, jogoktól fosztanak meg, ezer és ezer
akadályt állítanak. Talán egyedül csak a székely nép nem hagyja magát,
bár a szégyenletes december 5-e ott is ejtett sebeket. Mégsem szabad
elkeserednünk! Hiszen ahogyan a költő énekli, "nincs veszve bármi sors
alatt, ki el nem csüggedett." (Vörösmarty Mihály) A magyar nép nem
egykönnyen megalkuvó. Égi erők birtokában mindig talpra tud állni.
Talál megoldást az életben maradáshoz. Biztató jelek, reményteljes
törekvések most sem hiányoznak. Néhányat felsorolnék ezekből:
1.) Roppant idétlen és drámai volt a kettős állampolgárság megtagadása:
akkor december 5-én. Pár év távlatából lemérhető, hogy ez az
árulás, nem az igazi magyarok, hanem az ellenségek részéről, nem kis
népességcsökkenést eredményezett a magyar lakosság körében. A fiatal
családok, szülők kedvüket vesztették vélvén, hogyha még az
anyaországban is így állnak hozzá e nagy horderejű kérdéshez, nincs
értelme magyar gyerekeket szülni.
Azóta váratlan és nagyon boldogító fordulat következett be. Hiszem,
hogy megvalósulhat a magyar állampolgársághoz való könnyű hozzájutás.
Ha aztán minél több magyar születik, annál nagyobb esélyünk lesz a
Trianon felszámolásához. Egyre több jogcímet szerzünk régi nagyszerű
területeink visszaszerzéséhez. Ezek természetesen igen nagy távlatú
elgondolások.
Lajos atya
|
|
|
