|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. JÚNIUS
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
NYUGALOM ISTENNEL
Bár
az időjárás szokatlanul hűvös és nedves, a naptár szerint beléptünk a
júniusba és hamarosan az iskolai tanév is véget ér. A nyári időszak
sokak számára a pihenés, a kikapcsolódás ideje. Természetesen a
pihenésnek is van többféle vonatkozása: testi, szellemi és lelki
szinten. Kézenfekvő tehát, hogy arról beszéljünk, mit mond a Szentírás
a nyugalomról.
Jézus a kenyérszaporítás előtt ezekkel a szavakkal fordul a küldetésből éppen csak visszatért tanítványaihoz: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit”
(Mk 6,31.). Magához hívja őket, hogy vele és általa találjanak nem
csupán testi felüdülést. Minden rá hallgatónak pedig ezt mondja: „Jöjjetek
hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én
felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok
lelketeknek.” (Mt 11,28-29; vö. Jer 6,16). Az Istennel és az
Istenben való pihenés jézusi eszményéig hosszú út vezet. A választott
nép életében ennek két előképe: a nyugalom napja és a nyugalom földje.
A szombat nyugalma
Talán nincs még egy olyan jellegzetes intézmény mely ennyire erőteljesen megkülönbözteti a zsidókat a többi néptől. A szombat (shabbat) isteni intézmény, mert Isten maga is megtartja ezt a nyugalmat. Rögtön a Biblia első oldalain ez áll: „A
hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik
napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten
és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden
munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.” (Ter 2,2-3). Ebben
a szövegben még csak a „hetedik nap” szerepel kiemelten, háromszor,
mivel a szombat majd csak a Sinai szövetségkötéskor nyeri el az
Istennel kötött szövetség jelének szerepét. „Tartsák
meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök
szövetség az közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap
alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a
munkával” (Kiv 31,16-17). Mindenesetre Isten már a teremtéskor
követendő példát ad az embernek az ünneplésre, benső szabadságának
kifejezésére. A szó jelentését a Szentírás az abbahagyni, megpihenni
igével hozza kapcsolatba: Kiv 16,29-30; 23,12; 34,21; ahol együtt
szerepelnek a hetedik nap és a pihenés szavak.
|
|
|
