|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. DECEMBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
„Zakeus, gyere le hamar!” (Lk 19,5)
ADVENT 2010
A
liturgiában az évközi időben megszokott zöld színt adventben felváltja
a viola. Ez a bűnbánatot, magunkba nézést fejezi ki. A kereszténység
két nagy ünnepkörét Krisztus Urunk feltámadását és világra jövetelét
egyaránt egy-egy felkészülési időszak előzi meg: a nagyböjt és az
advent. Míg a nagyböjti szent 40 nap főleg az önmegtagadás eszközeivel
irányítja figyelmünket a krisztusi örök életre, addig az adventi 4 hét
elsősorban a Megváltó várására ad jó alkalmat. Ez a megváltás és örök
élet nem csupán teológiai fogalmak, hanem a mi személyes megváltásunk
és örök életünk, abban a konkrét helyzetben, amiben éppen vagyunk.
Ezt az örömet tapasztalta meg a gazdag Zakeus is, ahogy azt szent
Lukács jóvoltából megismerhetjük. Zakeus várta Jézust és a vele való
találkozást és Isten igazi, mély örömöt, megtérést adott neki, olyan
módon, amiről Zakeus még álmodni sem mert volna. Isten mindannyiunk
számára tartogat meglepetéseket a vele való kapcsolat által, de ennek
valóban feltétele, hogy mi várjuk őt és „lemenjünk” hozzá. Mit jelent
ez? Pontosan azt, amit Zakeus is átélt, hogy nem önmagát erőltette rá
Jézusra, hanem Jézustól várt egyfajta lelki ajándékot. Anyagi
gazdagságát félretette, hogy az Isten gazdagsága helyet kapjon
szívében. Ez egyáltalán nem könnyű feladat egyikünknek sem, mert nagyon
ragaszkodunk megszokott kacatjainkhoz, és igazából nem várunk senkit.
Sokszor inkább akarunk maradni jól ismert szenvedéseinkben, csak ne
kelljen komolyan megszólítani az Urat. Azt gondoljuk, jó ez így nekünk,
akkor is, ha nem jó.
Szent János apostol a Jelenések könyvét a hét kis-ázsiai egyháznak
címzett levéllel nyitja meg. Ezek a levelek egészen biztosan nekünk is
szólnak, hiszen mindegyik után elhangzik: „Akinek van füle, hallja meg,
mit mond a Lélek az egyházaknak!” (Jel 2,7.11.17.29; 3,6.13.22). A
levelek közül az utolsóból szeretnék idézni arra vonatkozóan, hogy mit
jelent számunkra a megtérés, azaz lejönni a fáról Jézus szavára. „Azt
mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. – Nem látod,
hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt
tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy
meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes
meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Akiket szeretek,
azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!” (Jel 3,17-19).
|
|
|
