|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2010. HÚSVÉT
|
|
Találkozás a Szentatyával, II. János Pál pápával
Férjem súlyos járásképtelensége után gerincműtéten esett át.
Újra járni tanulása, keserves és fájdalmas mindennapjai, lassú és
hosszú lábadozása közben hallottunk egy római zarándokútról. Hosszú
mérlegelés után úgy gondoltuk, hogy erőt adhat a szenvedések
elviseléséhez, a mielőbbi felépüléshez a közös ima, a Szentek
kegyhelyeinek megtekintése, életük megismerése, a pápával való
találkozás. Egy kicsit félve az utazástól jelentkezünk az útra. 1995
őszén felkészülve és vállalva minden nehézséget, a jó Isten erejével
elindultunk az „Itáliai Szentek nyomában” zarándokútra.
„Uram, adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
várnak tőlem az emberek, vagyis Te! Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha
ma reggel kezdődnék az életem!” (L.J. Suenens)
Az utazás során megtekintett szent
helyek, templomok, katakombák, szentek sírjai, a szentmisék és imák, a
rózsafüzér mindennapi elmondása feledtették a keserves és fájdalmas
indulást, és lassan könnyebbé és élménnyé vált az utazás, a felfedezés
és megismerés. A csodát akkor éltük át, amikor elindultunk a Vatikánba
a pápai audienciára. A Szent Péter téren hatalmas tömeg gyülekezett. A
több nyelven beszélő turistacsoportok fegyelmezetten várták a
besorolást, hogy elfoglalhassák helyüket a Szent Péter Bazilika előtt.
Férjem botra és rám támaszkodva, lassan lépegetett a csoportunk tagjai
között. A rendező, aki az ültetést végezte, meglátva bennünket egy új
sor legbelső szélének székére ültetett minket, így közvetlenül a pápa
felvonulási útvonala mellé kerültünk. Akkor éltük át azt a csodát,
ahogy a Szentatya, II. János Pál pápa „papamobiljával” közvetlenül
mellettünk elhaladva osztotta a jó Isten áldását ránk és
mindannyiunkra, miközben körülöttünk felhangzott a „Boldogasszony
Anyánk” éneke. Felemelő, kisugárzó, mindent feledtető csodálatos érzés
volt! Hatalmas erőt merítettünk a találkozásból. A Szentatya áldását
úgy éltük meg, mintha a Szentlélek szállt volna közénk, erőt adott. és
azóta is ezt érezzük mindennapi életünkben.
A zarándokút további része, a Szenthelyek megismerése feledhetetlen élmény és Isteni erőforrás volt.
"Hálát adok, hogy szemed rajtam, hálát adok, hogy reményt adsz,
Hálát adok, mert biztos eljössz, mint a virradat.”
( M.G Schneider)
Azóta 15 év telt el, és hála Istennek férjem járja a jó Isten által reá szabott útját.
Borbényiné Nemeskényi Ágnes
|
|
|
