|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
OKTÓBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
BÖJTE CSABA TESTVÉR LEVELE
Persze
néha úgy érzed, hogy rád szakad az ég, de te bízzál, erődön felül nem
próbálnak meg. Ha kicsit félsz is, ne torpanj meg, menj tovább, a
Végtelen vár reád. Az örökkévalóság elkezdődött, minden nappal beljebb
mehetsz a csodába. Ha figyelsz, mind intenzívebben értheted meg Istened
bölcsességét, hatalmas erejét, irántad való végtelen jóságát. A
végtelent csak végtelen idő alatt barangolhatod be, de te halhatatlan
vagy. Ne félj! Te csak menj alázattal! A csodák lassan térdre
kényszerítenek, Istenhez fordítják arcodat.
Az utadon semmi nem magától érthető, mert minden ajándék: a lehulló eső
szülőanyát talál a sáros földben, mely forrásában oly tiszta, hogy
belőle benned élet fakad, oltja szomjadat, hordozza bomló, kacagó
jókedvedet. Ugyanaz az a víz, mely neked életet ad, az ibolya kibomló
kék szirmaiba csodás illatként árad szét a tavaszi zsongásban. És
ugyanaz a víz a tőkén keresztül utat talál, és otthonra lel a
szőlőfürtben, melyet gondos kezek kipréselnek, s az édes must a hordó
remeteségében erőt gyűjt, majd dallá változik szívedben. A fejedben egy
kis mirigy parányi váladékával szabályozza a szomjadat, oly csendes
alázattal, hogy csak ha beteg lesz, veszed észre, hogy van. Csoda?! De
ki tudná felsorolni a csodákat, évmilliárdok fejlődésének gyümölcseit.
Atyám mind máig munkálkodik, én is munkálkodom, mondja a Mester. A
naprendszerünk talán ötmilliárd évvel ezelőtt született! Mennyi isteni
munka vezeti léptedet a semmiből a mába? Az egyház nem a majmoktól, az
élő állatoktól, hanem az élettelen porból származtat tégedet. Porból
lettél és porrá válsz, mondják fejednél a temetésedkor. Hiszem, hogy
majd egykor az emberiség bölcsei megrajzolják e semmiből induló
hatalmas diadalmenetet, mely az élettelen anyagon keresztül az
öntudatra ébredő emberhez vezetett. Mekkora öröm lehetett a teremtő
Atyának, mikor gyermeke két lábra állva elindult, és kimondta első
szavait. Minden lépés megtételére évezredeket vár az Isten. Térdre
borulok e végtelen türelem előtt. Te is haladsz, fejlődsz szépen,
bomlasz, akár a hajnal, vagy a világ, vagy az emberiség.
Persze tudom, sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás,
a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk! Te a kezedet fogó
Istenben bízzál. Jézus születésekor egymást adták-vették még az
emberiség bölcsei is. Bethlen Gábor azt mondta: "Bár békeszerető ember
vagyok, mégis negyven csatában több ezer ember vérét ontattam." Sokak
szerint az volt Erdély aranykora. Milyenek lehettek a hétköznapok?
Édesapám még a kommunizmus elején egyetlen verséért, mellyel senkit nem
bántott, csak őszintén írt, hét év börtönt kapott. Hidd el, bomlik,
növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A
holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten építi megállíthatatlanul
benned, ha akarod, általad a világot. Hegyeket mozgató csodatevő erő
van szívedben, önmagadat tudatosan elvesztve fakadnak fel forrásaid,
válsz magad is életadó forrássá. Az önzés, magad keresése önmagadba
zár, lefolyás nélküli tócsa, mocsár leszel, elkerül mindenki, és ez a
halál.
Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít.
Csaba testvér (Győr, 2006. április)
|
|
|
