|
Hitélet és irodalom
Szavak
Hiába élt,
hiába volt,
lélegzett, izzott, szólva szólt.
Élt, de lehullott: vége már.
Elmúlt a nyár.
Vannak szavak:
élők, de élők csak, mint a levél.
Lélegzenek, suhognak, izzanak, –
s mind egy
nyarat
ha él.
De van szó, van szó olyan is,
ha ritka is,
mely nem egy
évet él.
Nem hullik fölre, mint a falevél,
nem tépi, fosztja, bárhogy fújja is
a szél.
Az ősznek sincs hatalma rajta: vak,
ólomszínű tó, sebzett madarak,
avarba pergő, már-csak volt szavak
fölött is égig ér.
|
