|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. NOVEMBER
|
|
Hitélet és irodalom
Szavak
Majd
másfél évtizede lapunk induló számának vezércikkében egy Sütő András-i
idézettel az írástudók felelősségére hívtam föl a figyelmet. Vajon
emlékszik-e még valaki? Van-e a hívek között valaki, aki elrakosgatta a
ma már kötetet kitevő példányokat. Jó lenne legalább egy szerző- és
címjegyzéket olvasni, hisz a korabeli papírra vetett kéziratok
nagyrészt a szemétkosárban végezték.
Ez jutott eszembe a minap, amikor vérvételre várva a rendelőben
Jelenits István „Ha valaki beszél…” (Szent István Társulat 2007) című
interjúgyűjteményét olvasgattam. Mert hányszor megtörténik, hogy a nem
kielégítő egészségi állapot nyomasztó terhe mellett még a hivatásbeli
megoldhatatlannak tűnő nehézségek okozta elbizonytalanodás
lelkiállapotába is kerülhetünk. Ilyenkor én az igazlelkű, igaz-sorsú,
igazlátó (próbálom az elcsépelt hiteles szót körülírni) emberek
gondolatainak segítségével igyekszem a hitemet visszanyerni. Ilyenek a
világ- és nemzeti irodalmunk nagy írói, költői. És hála Istennek, élnek
köztünk hús-vér emberek, akik példájukkal, hitükkel, töretlen
hivatástudatukkal, tudásukkal fáklyaként mutatják személyre szólón is
az utat. Példaként említhetem plébános atyánkat, akinek hihetetlen
karizmatikus ereje talán ma még bennünk nem is tudatosuló hatalmas
ajándéka közösségünknek. És ilyen ajándék számomra Lajos atya piarista
rendtársa, a teológus, nyelvész, irodalomtudós Jelenits István.
A tanár úr nem is tudja, hogy örök mentorom. Életem legfogékonyabb
korszakában a Piarista Gimnáziumban négy évig tanított. Régimódi
drótkeretes pápaszemét olykor levette, megdörzsölte a szemüveg által
megpirosodott orrnyergét, és értelemtől fénylő gombszemeit ránk emelve
olyan dolgokat, összefüggéseket mondott utánozhatatlan mosolyával,
melyek a felszínes, lázadó kamasz minden álönbizalmát leszerelve
késztettek az elmélyült gondolkodásra. Azóta sem kaptam olyan értékes
dicséretet, mint tőle. Egy hittan dolgozatot osztott ki, és az enyémet
így értékelte: „F. barátunk ismét bebizonyította, hogy nem készült fel
rendesen, de amit írt, azon két hete gondolkodom. Jeles.”
|
|
|
