|
XX. század pápái: XV. Benedek pápa (1914-1922)
1917 nyarán, a harctéren egyensúly áll be
és különböző okokból, de mindkét
félben megvolt a békekötési
hajlandóság. (Az Egyesült Államok ekkor
még nem lépett be a háborúba.) A
pápának 1917. augusztus 1-jén
nyilvánosságra hozott béketerve szerint
szükséges: az általános és
kölcsönösen elfogadott leszerelés, az elfoglalt
területek visszaadása, nemzetközi
döntőbizottság a vitás kérdések
rendezésére, mindenfajta
kártérítés elengedése. A tervet
elutasították, mert egyik fél sem akart lemondani
hódító szándékairól. Az
1917-es kudarc után Benedek letett minden további
békeközvetítői
próbálkozásáról és a
háború utolsó szakaszában már
csendben maradt. A Párizsban tartott
béketárgyalásokról a Szentszéket
kizárták. Bár a Szentszék
diplomáciai tevékenységei kudarcba fulladtak,
humanitárius lépései hatalmas méreteket
ért el. Vatikánt a háború alatta a
„második vöröskeresztnek nevezték”.
1915-ig 24 ezer foglyot hazajuttatott, a háború
idején 100 ezer sebesült, vagy hadifogoly szabadult meg a
Szentszék közreműködése révén,
800 ezer eltűnt közül 200 ezret (66 ezer még
élőt) sikerült azonosítani, és anyagiakban is
jelentős. segélyprogramokat szervezett. A Szentszék
saját vagyonából 82 millió
aranylírát fordított a sebesültek, az
árva gyermekek és a foglyok
megsegítésére.
Törökországban és Libanonban kb. 1
millió örmény lett üldözés
áldozata. XV. Benedek a szultánhoz írt
személyes levelének hatására a
további mészárlásokat részben
leállították (Az örmények 1921-ben
tiszteletük és szeretetük jeléül szobrot
állítottak Benedeknek Isztambulban). A Párizs
környéki igazságtalan békeszerződések
(Versailles, Trianon) ellen tiltakozott.
|
