|
XX. század pápái
A XX. századot tekinthetjük az
egészségügyi, szociális, tudományos
és technikai fejlődés, valamint a nemzetközi
egységesülés korszakának, ugyanakkor
megjelölhetjük a példátlan méretű
háborúk, népirtások,
diktatúrák születésének és
bukásának koraként is. Ebben az
évszázadban tulajdonképpen megváltozott az
élet minden területe és az egész emberi
társadalom alapvetően átalakult. A változás
a katolikus egyházat sem kerülte el. Sorozatunkkal, a XX.
század pápáinak éltével és
munkásságával, szeretnénk bemutatni az
egyházban végbemenő átalakulást, melynek
hatására a század végére,
Vatikán régen látott fényében
és szellemiségében tündököl.
XV. Benedek pápa (1914-1922)
Mielőtt della Chiesa bíboros érsek X. Pius
temetésére és az új pápa
megválasztására indult, testvérének
azt írta: ,,Minden konklávé rejtély''.
Hogy ô kerülhessen ki győztesen az urnából,
azt még álmodni sem merte. Ha volt valami
kívánsága, csak az lehetett, bár
államtitkár lehetne, és visszatérhetne abba
a működési körbe, hol évek hosszú
során át dolgozott. Legszívesebben mégis
Bolognában maradt volna, amint azt a fent említett
kanonoknak be is vallotta: ,,Mikor
idejöttem, a püspöki munkakör újság
volt reám nézve. Most, hétévi
működésem után őszintén bevallom:
legforróbb vágyam, hogy visszatérhessek és
folytathassam tevékenységemet, amelyet kénytelen
voltam megszakítani''.
Giacomo della Chiesa egy ötgyermekes nemesi család
gyermekeként 1854. november 21-én született
Genovában. Már 12 éves korában a papi
hivatást választotta, jóllehet apja inkább
jogi pályára szánta gyakran betegeskedő,
szellemileg igen tehetséges fiát. Végül
mégis beleegyezett, hogy a Pápai Gergely Egyetemen
folytassa tanulmányait, abban a reményben, hogy a
Vatikán kötelékében sikeres diplomata
válik belőle. A tehetséges fiatalember az egyházi
diplomata főiskolán felkeltette Mariano
Rampolla del Tindaro
figyelmét.
|
