|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
MÁJUS
|
|
Hitélet és irodalom: Radnóti Miklós
(1909-1945)
Kedves szerkesztőnk kora délután talált meg, hogy
az esti lapzártáig írjak már valamit
Radnóti Miklósról. Elvégre, lapunk legyen
aktuális! Tanult barátunknak igaza van, az elmúlt
napokban ünnepeltük a Radnóti-centenáriumot,
azaz a költő születésének századik
évfordulóját. Alaposan átgondolt
tanulmányra idő híján nem vállalkozhatok,
de néhány továbbgondolásra való
szösszenetre telik.
Épp vasárnap beszélgettem a most
érettségiző, régi, ős-balinkás
barátommal, hogy az esetlegesen várható
témában meg ne feledkezzen néhány
dologról. Arról, hogy a költő egy boldog, nyugodt
gyermekkor után ifjúként tudja meg, hogy
születésekor anyja és ikertestvére meghalt.
(Huszonnyolc év című vers) Arról, hogy szinte
minden versében feltolul az idill, a boldogság
iránti vágy, amit aztán már a korai
években is befelhősít valami balsejtelem. A Mint a bika
című versében huszonnégy évesen
valamiféle prófétai tehetséggel
megjósolja saját végzetét. Igen, a fasizmus
jelei ekkor már bimbóztak Európában. Az
asszimilálódott zsidó családból
származó fiatalt szegedi egyetemi évei alatt a
tehetségét, emberségét felismerő
kiváló tanára – a maga is polihisztor
költő, piarista szerzetes –, Sík Sándor
kereszteli meg. Jeles tanár-diák kapcsolat volt az
övék. Mégis zsidósága miatt kellett
meghalnia. Mint ez köztudott: a bori munkaszolgálatos
táborból (Szerbiából) a németek
által üzemeltetett haláltáborok felé
hajtott „erőltetett menet” egyik gyenge tagjaként
Győr mellett agyonlőtték.
(A jegyzetíró szomorú, hogy egyesek ma sem riadnak
vissza a történelemhamisítástól. A
föltárt tömegsírból előkerült bori
notesz is mese? Le lehet tagadni az emberiség
történetének talán második legnagyobb
botrányát? Hisz még van élő tanú!
És csodálkozunk, hogy a kétezer éves
legnagyobb botrány, Jézus
tanúságtétele, hitünk sziklaszilárd
alapja sokak számára csak dajkamese?)
A két botrány együttes említésekor
érdekes felvetés lehet Radnótinál
összegyűjteni a jézusi motívumokat: a
zsidósága, a békés gyermekkor, az
ártatlanul elítélés és erőszakos
halál, előtte a kínszenvedés és
magány. Ezt írta huszonkét évesen:
Arckép
Huszonkét éves vagyok. Igy
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak vele éjjelenként!
Mai háborgó világunkban is „heti
parancsként” tehetnénk ki következő
himnuszát.
|
|
|
