|
Ezeréves a
Pécsi Püspökség
Május 6-án László atya
áldásával és „Jézus
segíts!” fohásszal Pécsre indultunk.
Tizenketten a Barangoló csoport tagjaiként
jó hangulatban, kellemes kiránduló időben,
fáradtságot nem érezve ismerkedtünk
a várossal. Babi -Kis-Pál Sándorné-, aki
gyermekkorát Pécsett töltötte,
élményekben gazdagon beszélt a Széchenyi
teret körülvevő sokszínű, különböző
stílusú, közfunkciókat
ellátó épületekről.
Elsőként a Zsolnay Vilmos kutat csodáltuk meg.
A gyártó fia, Miklós ajánlotta
föl a városnak 1908-ban. Szecessziós alkotás,
sárgászöld eozinmázzal burkolt
ökörfejes vízköpők
díszítik. A vízmedence felirata
„Zsolnay Vilmos emlékkútja. Legyen
örök szemtanúja Pécs
virulásának, lakói boldogulásának”.
A tér közepén
Hunyadi János 1956-ban, halálának
500. évfordulójára felállított
bronzszobra áll. „A hatalmas
paripa megtorpanó mozgása lovasának
erejét érzékelteti…”
Néhány lépéssel a nagy kupolás
dzsámihoz érkeztünk. A törökök
1543-ban foglalták el Pécset, Gázi Kászim
mohácsi szandzsák bég építette a
mohamedán templomot. Ezen a helyen először Szent
Bertalan apostol tiszteletére szentelt
plébániatemplom állt, majd a gótikus
háromhajós templom követte.
Ezt bontották le a törökök.
Kiűzésük után a jezsuiták barokk
stílusban átépítették.
Később Pécs szabad királyi városi
rangra emelésekor belvárosi plébánia
templomnak nevezték el. A jezsuita rend oktató
munkát is folytatott, kollégiumát a XIX.
század elején letelepült ciszterciek kapták
meg. Ma Nagy Lajos Gimnázium. Az 1830-as
években a dzsámi félköríves
bővítést kapott, így kétszeres
nagyságú templom lett. A falakon Korán
idézetek, és Gebauer Ernő pécsi festő
falképsorozata látható. Az árkádok
alatt stáció képek hívnak Jézus
követésére.
A nap egyik fénypontja volt a Zsolnay Múzeumban tett látogatásunk.
Lovász Pál így emlékezik:
„Göröngy
volt mind, mit eltiport az ember,
De színek lelke költözött bele.
A friss anyag fölé hajolt a Mester,
S csodás formát alkotott keze.”
|
