|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
XX. század pápái: X. Szent Piusz pápa (1903-1914)
Nem vágyott semmilyen titulusra az egyházon belül,
mégis 1876-ban kananok, és a szeminárium
lelkiigazgatója lett. Ötvenesztendős volt, amikor XIII.
Leó pápa 1884-ben kinevezte mantovai
püspökké, amire gyöngének és
méltatlannak tartotta magát, és ezért a
kinevezés azonnali megsemmisítését
kérte Rómától. XIII Leó
válaszában az engedelmesség
erényének gyakorlására intette Giuseppe
Sartot, aki ennek hatására elfogadta a püspöki
kinevezést. Tíz évvel később,
1894-ben velencei pátriárka és bíboros
lett. Közvetlensége, egyszerűsége,
jósága sokszor még az Egyház
ellenségeit is lefegyverezte. A helyi politikusok
egyházellenes, demagóg támadásit a
bíborosi címmel rendelkező pátriárka
jól állta, s személyének
köszönhető, hogy a helyi választásokat a
katolikusok nyerték. Még
bíboros-pátriárkaként is igazi
lelkipásztor volt. Az Egyház nemzetközi
életében nem játszott szerepet, már csak
azért sem, mert anyanyelvén, az olaszon kívül
semmi más nyelven nem beszélt. Így az
esélytelenek teljes nyugalmával utazott el 1903-ban a
pápaválasztásra.
A vétó és Rampolla bíboros
visszalépése után, mikor látta, hogy egyre
több szavazat érkezik a nevére, kérlelni
kezdte társait. ,,A
megválasztásom az Egyházra romlást hozna!
Alkalmatlan és méltatlan vagyok! Felejtsetek el engem!''.
A megválasztásánál viszont felismerte Isten
akaratát, és, megkérte a bíborosokat: ,,Segítsetek
nekem, kérlek titeket, segítsetek nekem!''
X. Piuszt nagyon bántotta a
pápaválasztáson, az Egyház
életébe történő durva politika
beavatkozás. Ezért a legelső
intézkedésével, a
pápaválasztást újra rendezte. Az 1904.
január 20-án kibocsátott Commissum
nobis
kezdetű konstitúciójában
kiközösítés terhe mellett megtiltotta a
vétóemelést, majd az év
karácsonyán a Vacante Sede Apostolica
rendeletében összefoglalta a
pápaválasztás egyedüli törvényes
rendjét. XIII. Leó pápa érdeklődése
főleg az Egyház külső életére
irányult, különösen az egyházi
hagyomány és a modern világ közötti
összhang megtalálása érdekében. X.
Piusz pápa viszont minden erejével az Egyház belső
megújulása felé fordult. Első gyakorlati
reformként a pápai udvar, a kúria
átszervezéséhez fogott hozzá. Ősrégi
hivatali szokások megszüntetésével
egyszerűsítette az ügymenetet, bizonyos
munkaköröket újra meghatározott, és az
egész kúriát az egyszerűség felé
mozdította ki évszázados
mozdulatlanságából. Abból indult ki, hogy a
római egyházmegyének mintaként kell
szolgálnia a többi püspökség
számára. Látogatásaival sikerült
megszüntetnie a visszaéléseket, s lassan meg tudta
honosítani a korszerű lelkipásztori módszereket.
|
|
|
