|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
XX. század pápái: X. Szent Piusz pápa (1903-1914)
Ezzel a visszavonulási gesztussal lehetővé tette, hogy a
szavazatok átcsoportosuljanak arra a bíborosra, akiről
még XIII. Leó mondta tréfásan: "Sarto
é il candidato della serenissima".
Vagyis : Giuseppe Sarto, velencei pátriárka a
fenséges, tudniillik a Velencei Köztársaság
jelölte. Amikor az 5. szavazás után augusztus
4-én egyértelművé vált
megválasztása, a szentéletű főpap tiltakozott
és csakis társai kérésére fogadta el
az új feladatot, mint élete legnehezebb
keresztjét. Sarto a X. Piusz nevet választotta
magának. ,"bízván
abban, hogy mindazok a szent pápák imádkoznak
értem, akik a Pius nevet erényes életükkel
megbecsülték, és határozott
szelídséggel kormányozták és
védelmezték az Egyházat".
Giuseppe Sarto egy Treviso melletti kis faluban, Riesében
született 1835. június 2-án. Apja szegény
parasztember volt, aki mellesleg a falu levélhordói
tisztét is betöltötte. Szülei
szegénységük ellenére, nagy szeretettel
és örömmel nevelték a kis Beppót. A
plébános is nagyon kedvelte, mert szívesen
és gyakran ministrált neki. Tanulmányait a
hét kilométerre lévő Castelfrancóban kezdte
el. Később a páduai szemináriumban helyet, hogy
befejezhesse gimnáziumot. Ugyanitt hallgatta a
teológiát és 1858-ban szentelték
pappá Castelfrancóban. Káplánként
Tombolóban kezdte el papi pályáját, majd az
igencsak szegény Salzano városában lett
plébános.
A nép plébánosa volt, a kicsinyeké
és a szegényeké, azoké, akik
közül ő maga is származott, s akiket minden
erejével támogatott. A fiatalokat, ha kellett,
írni, olvasni tanította, a szegényeket és
betegeket szorgalmasan látogatta. Adakozása nem ismert
határt. Ha kellett mindenét odaadta a
rászorulóknak, csak hogy segíteni tudjon rajtuk. "Ne nyugtalankodjatok miattam,
mondta az érte
aggódó híveinek, a Gondviselés engem
még soha nem hagyott cserben". Nem volt sem tudós,
sem politikus, hanem szívének minden
dobbanásával igazi lelkipásztor volt. Ahol csak
tehette, kereste a nép közelségét. Nagyon
értett hozzá, hogyan kell az egyszerű emberek
nyelvén szólnia. Ha prédikált vagy
más alkalmakkor szólt az emberekhez, szava egyszerű volt
és világos, s mivel a szívéből fakadt a
szó, könnyen megtalálta az utat a hallgatók
szívéhez. Szentbeszédeinek a szomszédos
falvakban is híre járt, az emberek nem
sajnálták a több órás gyalogutat sem,
csakhogy hallhassák.
|
|
|
