|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
HITÉLET ÉS IRODALOM: BALASSI BÁLINT
A vers: könyörgés. Az igazi
könyörgésnek két kritériuma van:
egyrészt ahhoz kell szólnia, akinek hatalmában
áll a könyörgés tárgyát
teljesítenie, másrészt a tárgy nem a
mindennapi szituációk, hanem az egész
léthelyzet megváltoztatására kell, hogy
irányuljon. Az élet harcaiban, küzdelmeiben
megfáradt ember könyörög
békességért, a lélek
nyugalmáért. A kérés egyszerre
irányul a földi életre és a végső
csendességre, nyugalomra, a halálra és a
halál utáni létre. A vers
szövegkohézióját jelentésbeli
és grammatikai szinten is az egyes szám második
személyű, felszólító módú
igealakok adják. A második versszakban a halmozás
a várakozásteli lelkiállapotot és a
sürgetést jelzi. Az első két versszak az
expozíció, mely az odafordulást, a
megszólítást és a
könyörgés tárgyát tartalmazza. A 3., 4.,
5., 6. versszak az argumentáció, az
érvelés.
Balassi Isten végtelen irgalmasságára hivatkozik,
ez képezi az érvelés alapját. Maga az
érvelés is közismert fordulatokra épül,
s költői eszközei is némileg szokványosak
(ellentét, költői kérdés). A 7., 8. versszak
a zárlat, újból megismétli – de
immár az argumentációból következően a
bizalom jegyében – a könyörgés
tárgyát. A 7. versszak metaforái jelzik Balassi
költői nagyságát, az újfajta
viszonyból megszülető újfajta és
sajátos egyéni képeket. Szókincse és
költői képvilága nemcsak rendkívül
gazdag, de olyan életképes, hogy versein mit sem
koptatott az évszázadokban mérendő idő. Amiket
Balassi előtt magyarul írtak, ha lelkünkhöz
szólnak is, egy tőlünk már idegen
ómagyarsággal szólnak, de nagyon sok, Balassi
utáni szöveget is megjavítottak a múló
évszázadok — Balassi azonban ma is frissen hangzik.
Lángelméjének legbiztosabb
bizonyítéka, hogy minden következő nemzedék
kortársa tudott maradni. Szükségképpen
túlhaladott helyesírását minden
évszázad a magáéhoz igazíthatja,
és így sokkal kevésbé érezzük
régiesnek, mint a száz vagy kétszáz
évvel későbbieket.
(Azért – ahogy tíz évvel ezelőtt megjelent
írásomban megjegyeztem – a
gyorsétkezdék „egyenkajáján”
és az ahhoz hasonló felületes gondolkodási
paneleken felnevelkedő mai nemzedék aligha veszi a
fáradságot a majd fél évezredes
szövegben való elmélyedésre. De mindig akad
„igazgyöngy”, aki írástudó akar
lenni. Nagy a felelősségünk! Amit majd ők
örökölnek.)
Fűzik László
|
|
|
