|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
HITÉLET ÉS IRODALOM: BALASSI BÁLINT
Az irodalmi kánonban tervezett barangolásunk
következő lírikusa az első jelentős magyar nyelven
alkotó költő. Névnapját február
közepén a kordivat (nyugatmajmolás) a szeretet
kinyilvánításának egyfajta
ünnepévé tette, amivel különösebb baj
nem is lenne. De könyörgöm: maradjon ez nekünk meg
Bálint-napnak!
Balassi Bálint nevét régebben Balassa
Bálintnak mondták; voltak, akik úgy
vélték, hogy tulajdonképpen Balázsinak kell
kimondani ezt a régi családnevet; ő maga
különbözőképpen írta saját
nevét; a híres família különböző
tagjait is hol Balassiként, hol Balassaként
említik a kortársak is, az utókor is.
Lehetséges, hogy a kiejtés az idők folyamán
módosult, de a család mindig ugyanaz volt: erőszakos,
önző, köpönyegforgató nagyurak egymásra
következő nemzedékei. Okosak voltak, szerették a
műveltséget, életüket kockáztatták a
harácsolásért, várakat, birtokokat,
asszonyokat gyűjtöttek, cseréltek, raboltak. Sajátos
keveréke volt ez a család a középkori
rablólovagnak és a reneszánsz kalandornak:
jellegzetes képlet XVI. századunk vérgőzös
történetében. A költő nagybátyja, a
hírhedett Balassi Menyhárt a kor közismerten
legjellemtelenebb embere volt, aki Ferdinánd és
János királyok között, katolikusok és
protestánsok között rendszeresen folytatott
árulásaival több vármegyényi birtokot
szedett össze. Unokaöccse hazulról hozta a
féktelenséget is, a műveltség szeretetét
is: egész élete erőszakoskodások és
szerelmi kalandok szakadatlan sorozata, miközben korának
egyik legműveltebb férfija, kilenc nyelven ír, olvas,
beszél; miközben áhítatosan vallásos,
aki gyötrődve bánja bűneit, de eszében sincs
bűneivel felhagyni. Híres táncos a mulatságokon,
híres vitéz a csatatereken — és nemcsak
híres költő, hanem olyan lángelme, aki
költészetével egyenest a
világszínvonal legmagasabb régióiba
emelkedik. Mintha a semmiből teremtette volna meg a
színpompás magyar költészetet.
S élt mindössze negyven évet: 1554-től 1594-ig,
amikor Esztergom alatt,
a török elleni csatában vitézi halállal
lépett túl a földi életen,
amelynek nemcsak élni tudta örömét és
bánatát, hanem évszázadokat
álló
költői erővel ki is fejezte. Világirodalmi szinten hoz
újat istenes
költészetével. A protestáns
prédikátorköltők közösségi
érvényű és
érdekű megszólalásaival szemben Balassi, mint
egyén, mint egyed áll
kapcsolatban Istennel. Vallásossága felekezeten
kívüli, felekezetek
feletti vallásosság. Szemlélete túl van a
dogmává merevedett
protestantizmuson, de még innen a tridenti zsinat harcos
katolicizmusán.
|
|
|
