|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
FEBRUÁR
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
Mindennek megvan a maga ideje...
Minden emberi élet egy külön történet,
mondhatnám egy külön világ (pl. ez a gyermek
fejlődésében szépen megmutatkozik, amikor azt
mondja az én apukám a legerősebb stb.), de nem
létezhet önmagában, csak azzal a szellemi
Lénnyel, akit Istennek nevezünk. Jézus
tanítása szerint mennyei Atyánk. Az
Ószövetségben az Isten azt mondja
magáról „én vagyok, aki vagyok”.
És még hozzáteszem, embertársainkkal
karöltve érthetjük meg emberi létünk
értelmét, szépségét és
távlatait.
A kedves Testvéreket, ebben a rohanó világban,
hívom az elcsendesedésre, hogy egy kicsit jobban
Jézusra figyeljünk, és aztán „rohanjunk
Jézus után”
Az egyházi év felosztásában, a
karácsonyi idő között van az évközi idő
első része, vagyis a népszokás nyelven a farsangi
idő. Ez az örömnek, a kikapcsolódásnak, a
jelmezes ünnepségeknek az ideje. Az
Anyaszentegyházunk ebben az időben is példaképeket
állít elénk, akik előttünk jártak.
Tanulhatunk tőlük, és kérhetjük a
közbenjárásukat: pl. Aquinói Szent
Tamás, Szent Pál apostol, akinek
születésének a 2000. jubileumi éve van,
aztán Don Bosco Szent János, aki majdnem 200 éve
született, majd Szent Balázst arra kérjük,
segítsen meg minden torokbetegségtől, mert a
beszéd életünk nagy kincse. Boldog Kalkuttai
Teréz anya mondja, az élet hasonló egy
játékhoz, melyet tudni kell játszani. Van, akinek
nehezebb, van, akinek könnyebb, persze általában
mindenki úgy érzi, hogy az ő keresztje a legnehezebb.
Csodálatosan meg van alkotva ez a világ. A kedves
olvasó erre azt mondhatja, mit beszélek én, annyi
baj van itt: szeretetlenség, önzés,
háborúskodás stb. De mindezek közepette, meg
kell látnia mindenkinek a maga lehetőségét, mely
elsősorban lelki, nem anyagi természetű. Jeremiás a nagy
ószövetségi próféta azt
jövendölte, hogy majd az Isten új szívet ad,
vagyis az emberi szívbe írja az Ő
törvényét. Ez meg is valósult Jézus
Krisztus eljövetelével, mert a keresztségben mi is
megkaptuk az új életet. Ezt az új életet
kell táplálnunk, hogy növekedjék bennünk
az imádság és szeretet által.
Lefekvés előtt az esti imádságaim között
szoktam kérni: Jézusom, alakítsd szívemet a
Te szíved szerint. Azt kívánom az év
elején a kedves testvéreknek, hogy a mindennapi
tevékenységeink közben keressük az
elcsendesedést, amikor az Isten megszólíthat
bennünket, mint szerető atya a gyermekét. És majd
akkor mi is megsejtjük azt, amit a tanítványok a
tábor hegyén: Uram, nekünk jó itt lenni...
Ezekkel a gondolatokkal kívánom a jó Isten áldását erre az évre is!
Szeretettel és
imádsággal: László atya
|
|
|
