|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
|
VI. Pál pápa
(1963 –1978)
Az
egyházat nyitottá tette más vallások és a nem keresztény világ felé.
Ennek jegyében létrehozta a nem keresztények titkárságát és a nem hívők
titkárságát. A Nostra aetate-t (Korunkban) a II. vatikáni zsinat
történelmi nyilatkozatát következetesen alkalmazta, amely a katolikus
egyház kapcsolatáról szól a nem keresztény vallásokkal, amely elítéli
az antiszemitizmust, és párbeszédre szólít fel. „Nem
hívhatjuk segítségül Istent, mindenek Atyját, ha nem tekintünk
testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten képmására vannak
teremtve. Az ember kapcsolata az Atya Istennel és az ember kapcsolata
az embertestvérekkel oly szorosan összetartozik, hogy az Írás azt
mondja: "aki nem szeret, nem ismeri Istent" (1Jn 4,8). Nincs tehát
alapja semmiféle elméletnek vagy gyakorlatnak, mely ember és ember, nép
és nép között diszkriminál az emberi méltóság és a belőle fakadó jogok
tekintetében
Ezért az
Egyház -- mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot -- elítéli az
emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő
bármilyen diszkriminációját. Ezért a Szent Zsinat Szent Péter és Pál
apostol nyomában járva nyomatékosan kéri a Krisztus-hívőket, hogy
"kifogástalan életet élve a pogányok között" (1Pt 2,12), ha lehetséges,
amennyibe rajtuk áll, békében éljenek mindenkivel, hogy valóban fiai
legyenek az Atyának, aki a mennyekben van.”
A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító
nyilatkozat új fejezetet nyitott az egyház és a zsidók kapcsolataiban. „A
Nostra aetate a zsidók és keresztények, mindenekelőtt a zsidók és a
katolikusok közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelzi”
- mondta Walter Kasper bíboros.
Enciklikái közül a szociális igazságot hirdető Populorum progressio
(1967. március 26.) kedvező visszhangot váltott ki, viszont a papi
nőtlenséghez ragaszkodó Sacerdotalis coelibatus (1967. jún. 24.) és a
születésszabályozást elítélő Humanae vitae (1968. júl. 25.) egyházi
körökben is éles vitát keltett, az egyházon kívül, pedig egyenesen
heves reakciót váltott ki. „Mélységes
tiszteletemről biztosítom azért is, amit hősies magára maradottságnak
lehet nevezni, s amelynek, Szentséges Atyám, most minden terhét viseli”
– írta neki a nagy protestáns teológus, Karl Barth ebben a helyzetben.
Az első probléma talán az volt, hogy mindenki többet várt a Zsinattól,
több újítást pl: Azt, hogy nősülhessenek a papok, nők is lehessenek
papok, stb. Amikor rájöttek, hogy ebben a kérdésben nem történt semmi
változás, rengeteg pap és apáca vagy szerzetes hagyta ott rendjét, vagy
lépett ki az egyházból. A másik probléma a fogamzásgátlás volt, amit
szintén elutasított a pápa. Emiatt rengetegen fellázadtak ellene.
|
|
|
