|
XX. század pápái
A
XX. századot tekinthetjük az egészségügyi, szociális, tudományos és
technikai fejlődés valamint a nemzetközi egységesülés korszakának,
ugyanakkor megjelölhetjük a példátlan méretű háborúk, népirtások,
diktatúrák születésének és bukásának koraként is. Ebben az évszázadban
tulajdonképpen megváltozott az élet minden területe, és az egész emberi
társadalom alapvetően átalakult. A változás a katolikus egyházat sem
kerülte el. Sorozatunkban a XX. század pápáinak életével és
munkásságával szeretnénk bemutatni az egyházban végbemenő átalakulást,
melynek hatására a század végére Vatikán régen látott fényében és
szellemiségében tündököl.
VI. Pál pápa
(1963 –1978)
XXIII.
János pápa a II. Vatikáni Zsinat első ülésszaka után, 1963-ban rákban
elhunyt. A konklávé meglehetősen gyorsan, már a második szavazás után,
szinte közfelkiáltással Montini bíborost választotta meg új pápának. A
döntés nem váltott ki a közvéleményben nagy meglepetést, hiszen öt
évvel hamarabb, XII. Piusz halála után már Őt tartották a
legalkalmasabb személynek a Szentszék vezetésére, de nem választhatták
meg, mert még nem volt bíboros. A konklávé döntését elfogadva VI. Pál
nevet vette fel.
Giovanni Montini helyi nemesi család fiaként született Concesióban.
1916-ban kezdte meg papi tanulmányait, és 1920-ban szentelték pappá. A
Gregorián Egyetemen, a Római Egyetemen és az Accademia dei Nobili Ecclesiasticin
tanult. 1937-től XI. Piusz pápa államtitkárának, Pacelli bíborosnak a
helyettese. Mikor Pacelli XII. Piusz néven pápa lett, megerősítette
Montinit ebben a pozíciójában, majd mikor az új államtitkár 1944-ben
meghalt, és szerepét maga a pápa vette át, Montini továbbra is
betöltötte ezt a posztot.
|
