|
|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009.
KARÁCSONY
|
|
BÖJTE CSABA: Válság idején
Olyan
érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és
mondja: "Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te
leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy,
hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!" Jézus azt mondja: "Távozz
tőlem, sátán!" Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a
"tűzijátékokat" kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal
szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.
Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka
után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját,
figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája.
Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!
Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok
iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint
gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy
így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi
hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe
tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: "Jaj,
istenem, be vagyok falazva!" Kicsit ilyen ez a gazdasági válság:
tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk,
annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!
Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt,
Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József
által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt,
ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem
érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál
valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s
finanszírozás... Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy
pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót
beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a
gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt
hallgatni az erdőbe.
Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk
az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is
hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka,
anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen
lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők
mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután
3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt.
Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy
szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a
plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint
egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy
karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét
volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka
nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek,
öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a
meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami
ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik
kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon,
anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra
van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem
arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a
jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az
édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a
nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden
szülőnek elmondom...
|
|
|
