Megismerni és tenni, amit mond. Ezáltal tartjuk annak Jézust, aki, tartjuk annak, akinek az apostolok hirdették. Kedves Testvérek! Ha nem lesz olyan hitünk, mint az apostoloknak, ha nem közelítjük meg az apostolok hitét, nem követhetjük őket. Senki nem ugorhatja át a hitét. Senki nem tud tenni többet, mint ami hitéből kitelik. Ezért nem a bűneikkel kell vesződni, hanem a hitünket kell fejleszteni, közelíteni az apostolokéhoz. Hogy lángra gyúljon Krisztus látásától, mint az övék. Tehát evangéliumi életet kell élnünk! Lehet-e evangéliumi életet élni, ha nem vesszük kezünkbe a szentírást? Aligha. Ezen sorok között van elrejtve a mi kereszténységünk, a mi istengyermekségünk, azaz a mi eredeti identitásunk. „Ezért ti elsősorban keressétek az Isten országát és annak igazságát, és minden más megadatik nektek”. (Mt 6,33)

Kedves Testvérek! A Szentírás olyan, mint az égő csipkebokor, ágai a szentszerző sorai. A tüskéi, ezen sorokban megfogalmazott örök igazságok, melyek képesek felszakítani, a mi kérges szívünket. A tüskék miatt a mi szívünkből kiserkenő vér, a mi hitünk, ez a csipkebokor lángja. A Biblia évében ne menjünk el az égő csipkebokor mellett, melegedjünk át annak lapjainál, és üljünk le Jézus lábaihoz.
Lám ezeket kaptam az Istentől, hogy mindent elveszítsek. Ezért mérhetetlenül boldog vagyok, mintha az Legvégső Igazság törhetetlen gyémántja lenne a szívem helyén, mert egyetlen Kincsem Krisztus maga, így minden az enyém, és mérhetetlenül gazdagnak érzem magam, és egyszerre szegénynek.
A hittanórákon, a gyóntatószékben, a szentmisében Krisztust kell átadnom és imádnom. Ez az én sokat keresett papságom. Mindegyik találkozás a lelki életem, az imaéletem része lesz. Így Kincsemmel valóban a megimádkozott életemet adhatom oda Önöknek és mindenkinek, melyet Krisztus készített, romlandó anyagból, de soha el nem vesző célért.
Hálásan köszönöm az önök imáit, mert azok juttattak el oda, hogy elveszítsek mindent, és Krisztust megnyerjem. Ezért kiáltom világgá azt, amit papi jelmondatnak ültetett a szívembe egy életre az Úr:
„…nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről!”(1Kor 2,2)