Ezért kell követnünk Pál példáját: „Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.” (Fil 3,8)
Kedves Testvérek! Csak egy bűn van, a materializmus. A többi ennek változata. Azaz, amikor az életemben nem Isten van az első helyen. Legyen bármilyen szép célom, ha az nem Jézus maga, még mindig materialista vagyok, számomra még mindig nem támadt fel Krisztus, még mindig bűnben élek. Mert materialista vagyok, mert nem Jézus van az első helyen. Nem vagyok letaglózva tőle.
Felteszek egy kérdést. Mi volt a legfontosabb dolog az életemben, az elmúlt időszakban? Gondolja végig mindenki, mi volt az? Mert bármi is volt az, az én életem, az vagyok én. Ha a válasz nem Jézus Krisztus volt, akkor a lelki életem nem halad jó irányba! Amiről szólnak napjaim, arról szól az életem! Ha krumpliról, akkor krumpli vagyok, ha Krisztusról, akkor krisztusi. Sokan mondják ez szélsőséges, sőt fanatikus gondolat. Igen? Nemde erre hív szüntelen Jézus: Mindent le kell tenni, s csak Krisztust lehet magunkra venni a teljes azonosulásig? „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10, 37-39) Tessék, Jézus feketén-fehéren kimondja (máshol keményebben a „gyűlölni” szót használja: Lk 14,26 ). Mit lehet erre mondani? Semmit. Engednünk kell.

Itt kezdődik Jézus megismerésének második lépcsője, miután megismertem, kicsoda Ő. Le kell vonnom a végső következtetést. Ő a megtestesült Isten, az én személyes Teremtőm. A legvégső erő. Maga az eleven, élő Igazság. Tehát nem lehet más ésszerű, csak követni Őt és szavait. Mivel nem tudjuk letagadni, hogy van gravitáció, ezért senki sem tud úgy tenni, mintha nem lenne, ezt nem lehet eljátszani. Senki nem próbál megemelni egymaga egy emeletes házat. Mégis számunkra, hívők számára világosnak tűnik, kicsoda Jézus, mégsem élünk a szavai szerint. Ennek pedig csak egy oka van: Amit nem tudunk, azt nem is hihetjük, és amit nem hiszünk azt nem ünnepeljük. Meg kell tudnunk ki Jézus, mint az apostolok. Bár követték őt, de elfogásakor szétszéledtek. A feltámadás után is féltek. Ám a Szentlélek kiáradásakor fogták fel tévedhetetlenül, ki is Ő. Ezért nem beszélhettek Jézusról ezeddig. Mivel akkor TUDták meg ki Ő. Ettől a pillanattól HISZik, és ÜNNEPLIk életükkel.