Hitélet és irodalom
Lapunk 1995
áprilisában induló számának
vezércikke óta jó néhány –
elsősorban irodalmi témájú –
gondolatfoszlánnyal terheltem a nyájas olvasót
majd tíz éven át. Elfoglaltságom,
egészségi állapotom, lustaságom valamint
egy-két ember szerintem politikai
indíttatású ellenérzése
megtörte bennem a „fényt próbálok vinni
az ablaktalan házba” lelkesedését.
Négy év hallgatás után most a lapot
megújító ifjú barátaim harci
riadót trombitáltak fülembe: szükség van
még némi szellemi masírozásra. Az öreg
huszármén ezt hallván
föltápászkodik, megrázza busa fejét, s
– ha kocogósan is – (egy kis ismeretterjesztő)
sorakozóra indul.
„János volt a nevem –
Janus lettem”
Félezer mandulafa elültetésével
ünnepeltük idén, a reneszánsz
évében október 21-én Pécsett Janus
Pannonius újratemetését. A több mint
ötszáz éve porladó csontokat 1991-ben
találták meg, de csak 17 évnyi kutatás
után jelenthették ki biztosan, hogy az első név
szerint is számon tartott jelentős magyar költő feküdt
a feltárt sírban. A Pécsi Egyházmegye a
volt pécsi püspököt a székesegyház
altemplomában helyezte végső nyughelyére,
nyilatkozatban hangsúlyozva, hogy megbocsáthatóak
ifjúkori eltévelyedései. (Melyikünké
nem?)
|
